Az iráni külpolitika mattot kapott a dél-amerikai hídfőállás összeomlása után

A történelem ritkán kopogtat – általában rátöri az ajtót a gyanútlanokra. 2026 januárjának első napjaiban pontosan ez történt, amikor a világsajtó vezető híre az amerikai erők caracasi művelete és Nicolás Maduro elfogása lett. Bár a dráma színhelye a Karib-tenger partján fekszik, a lökéshullámok talán sehol nem okoztak akkora riadalmat – és nem jártak akkora stratégiai veszteséggel –, mint a tizenkétezer kilométerre fekvő Teheránban. Az iráni vezetés számára ugyanis a venezuelai chavista rezsim bukása nem egyszerűen egy szövetséges elvesztése a sakktáblán. Ez a sakktábla felborulása. Az esemény az elmúlt negyedszázad legmerészebb külpolitikai kísérletének végét jelenti: azt a pillanatot, amikor a gondosan építgetett „stratégiai mélység” egyetlen éjszaka alatt semmivé foszlott.

Hogy megértsük a Teheránban most uralkodó bénultságot, vissza kell nyúlnunk a kapcsolatok gyökeréig.

Irán számára Venezuela volt az a kapu, amelyen keresztül kitörhetett a regionális elszigeteltségből. A teheráni stratégák évtizedekig ringatták magukat abban az illúzióban, hogy az úgynevezett „ellenállás tengelyét” képesek kinyújtani egészen az Egyesült Államok „hátsó udvaráig”. Venezuela volt a logisztikai bázis, a pénzmosoda és a politikai hangosbeszélő egyben. Amikor Maszúd Peszeskján elnök a közelmúltban még „igaz barátnak” nevezte a caracasi vezetést, nem udvariaskodott: a túlélésük zálogaként tekintettek egymásra. Ez a kapu most rácsapódott az iráni ujjakra.

A presztízsveszteségnél is húsbavágóbb azonban a gazdasági csőd, ami ezzel a fordulattal jár. Hiába próbálja a teheráni kommunikáció – és például Majidreza Hariri, az Irán–Kína Kereskedelmi Kamara feje – nyugtatni a kedélyeket azzal, hogy a pénzt már „kimenekítették”, a számok makacs dolgok. Az elmúlt húsz évben Irán dollármilliárdokat öntött a venezuelai feneketlen kútba. Emlékezzünk csak a 2007-es, nagy csinnadrattával beharangozott Venirauto autógyárra, ami sosem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a fantomlakóparkokra, vagy a legutóbbi, 2022-es kétségbeesett kísérletre az El Palito finomító felélesztésére. Ezek a projektek most mind a senki földjére kerültek.

A helyzetet tragikomikussá teszi a jogi realitás. Venezuela államadóssága valahol 150 és 170 milliárd dollár között mozog, a hitelezők sora pedig a Wall Street-i...