Az országgyűlési választások utáni ÖT-ben Konok Péter, Kóczián Péter, Boros Tamás és Hont András tárgyalják ki az év nagy politikai eseményének tanulságait. Többek közt szóba kerülnek Orbán Viktor stratégiai hibái is. Hont András többek közt azt is elmondja, mit nézett be a választással kapcsolatban.
 


Hont András a saját választási értékelését azzal kezdte, miben tévedett: „Már a négyes-hatos villamost is” hozzáadta a számokhoz, mégis alábecsülte a Tisza erejét. Konok Péter szerint mindenki lenézte és a Fideszhez sorolta a vidéki szavazókat, de végül „a virtualitás szakad rá a valóságra”. Boros Tamás hozzátette, elképzelhetetlennek tartja, hogy a Fidesz ekkora erőforrások mellett ne lett volna tisztában azzal, hogy mik a valós számaik. Szerinte „nem lehet valóságdeficitben létezni”.

Kóczián Péter behozta a stratégiai szempontokat is, szerinte „az ellenzék nem volt képes becsatornázni, emberesíteni, összefogni ezt a választói elégedetlenséget”, ami 2022 körül megjelent, és ezzel párhuzamosan „Orbán Viktor túlságosan belenőtt a szerepébe”, „bezárkózott a saját gondolatkörébe”, és nem tudott szót érteni a fiatalokkal. Hont arra figyelmeztetett a fiatal-öreg felosztás kapcsán, hogy „ezekbe a politikai közhelyekbe” és megállapításokba azok, akik a választásról akarnak gondolkozni, ne ringassák bele magukat, mert ezek nem biztos, hogy holnap is igazak lesznek. Vitába szállt vele Kóczián, szerinte tény, hogy Orbán nem tudott a fiatalokhoz szólni, nem volt kapcsolata ezzel a korosztállyal. Hont arról is szót ejtett, szerinte a következő hónapokban mit fog csinálni Orbán, Konok pedig kifejtette, szerinte a rendszer „elöregedett a gesztusaiban, megszívta magát, egy kövér piócává vált” – és unalmassá is.

Hont szerint „gyakorlatilag minden egyéni jelölt Magyar Péter volt” a Tisza kampányában, hiszen a jelölteket nem ismerhette meg senki. Ennek ellenére, mondja Hont, az, hogy 12-én este népünnepély Budapest utcáin, a Tisza erejét mutatja, a Fidesz viszont nem tudta megmondani, hogy alkalom adtán mit ünnepeljen a közege aznap este. Boros Tamás szerint a félelem tartotta egyben a Fidesz rendszerét, és ez ölte ki a kampányból a kreativitást.

Hont András kifejtette azt is, mi volt Orbán Viktor három fő stratégiai hibája. Kóczián Péter azt állapította meg, a Fidesz buborékja legalább olyan erős, mint a Tiszáé, ám a népünnepély megmutatta, a fideszes buborék végül tarthatatlanná vált. Hont András szerint a parlamentben lévő pártok között ideológiailag nincsen különbség, ami valójában megkülönbözteti őket, az maga Orbán Viktor.

Konok Péter szerint más országokból is ismerős lehet a kvázi kétpárti parlament, a „parlamenti váltógazdálkodás”, de ha túl unalmassá válik a politika, akkor váratlan szereplők felrúgják ezt a berendezkedést. A „baloldali követeléseket már hosszú ideje a szélsőjobboldali, szerintem náci Mi Hazánk fogalmaz meg” – mondja. Abban egyetértenek a beszélgetőpartnerek, hogy a klasszikus baloldali ajánlat eltűnt a politikai színtérről.

Felmerül a kérdés, hogy a Tisza beérkezhet-e a Fidesz helyére – Hont András szerint nem 2030, hanem a következő pár hónap a valódi kérdés. Szó esik arról is, hogy a média szerepe és a nyilvánosság vajon a kritikusság irányába tolódik-e vagy éppen az igazodás korszaka következik.