Aligha fér hozzá kétség, hogy a kilencvenes évek véres balkáni háborúinak egyik legtragikusabb fejezete Szarajevó ostroma volt, amely 1992 és 1996 között zajlott.
A várost körbezárták a boszniai szerb hadsereg és az álkatonai csetnik egységek tagjai, akik a hegyekben lévő magaslati pontokról lőttek a civil lakosságra, többnyire nőkre, gyermekekre és idős emberekre, tehát azokra, akik nem tartózkodtak a fronton, és akik nem tudták elhagyni szülőföldjüket, otthonukat.
Több mint tízezer civil vesztette életét. Zömében bosnyákok, azaz muzulmánok estek a szadista alakulatok áldozatául, de szerbek és horvátok is akadtak a szarajevói mártírok között, hiszen ez a város mindig is a különböző nemzetiségű és vallású polgárok békés együttélésének jelképe volt. Ezért is annyira megrendítő az ottani jámbor lakosság tragikus sorsa.
Az évekig tartó szarajevói szörnyűségeket tetézte az úgynevezett „turistalövészek” jelenléte, akik az ostromlott Szarajevó környékén szórakozásból lőhettek az emberekre.
Miran Zupanič szlovén rendező Sarajevo Safari című 2022-es dokumentumfilmjében olyan tanúvallomások hangzanak el, amelyek szerint valóban létezett ez a félelmetes „embervadászat”: különböző országokból érkező idegenek (olaszok, amerikaiak, oroszok és mások) fizettek a szerb egységeknek, hogy elvigyék őket mesterlövész-állásokba, ahonnan a város lakóira lőhettek.
A filmben több forrás is megjelenik: például egy anonim volt hírszerzési tiszt, aki azt állítja, hogy látta, ahogy a „turisták” a Grbavica nevű dombvidéki pozíciókhoz érkeztek, és a város irányába lőttek.
Az említett dokumentumfilm nemcsak morális sokkot keltett, hanem jogi következményekkel is járt: 2022-ben a boszniai ügyészség vizsgálatot indított, 2025-ben pedig Milánó város ügyészsége is nyomozásba kezdett a „sniper-turizmus” ügyében, ugyanis a jelek szerint főleg olasz állampolgárok űzték ezt a gyalázatos „hobbit”.
Nem elszigetelt esetekről volt szó, hanem jól szervezett folyamatról, amely logisztikát, transzfert és „árlistát” is magában foglalt. A filmben megszólaló tanúk állítása szerint létezett egy „célponttarifa”, például a gyermekekre „drágábban lehetett lőni”.
A botrány 2025 őszén érkezett újabb fordulóponthoz, miután Ezio Gavazzeni író feljelentést nyújtott be a milánói ügyészséghez. Gavazzeni munkáját részben Zupanič dokumentumfilmje inspirálta. Éveken át gyűjtött bizonyítékokat a „mesterlövész-szafarival” kapcsolatban. Példáját követte Benjamina Karić volt szarajevói polgármester, aki szintén feljelentést tett a szóban forgó morbid botrány kapcsán.
A gyanú szerint az „élménylövészet” hátterében szervezett rendszer állt: a tanúk arról számoltak be, hogy a „turisták” Belgrádon keresztül jutottak el a szerb egységekhez, onnan szállították őket helikopterrel vagy autóval a hegyvidéki pozíciókhoz.
A skandalum még „szaftosabbá” vált, miután Domagoj Margetić ismert horvát újságíró közölte, hogy Aleksandar Vučić mostani szerb elnök ifjú önkéntesként jelen volt egy mesterlövészálláson – konkrétan a szarajevói zsidó temetőben –, ahonnan a civil célpontokat lőtték.
Egyebek között egy, a közösségi hálón is elterjedt videófelvételre hivatkozott, amelyen Vučić látható az említett helyszínen szerb katonák társaságában. Egy másodpercig azt lehetett észlelni, hogy „valamit tart a kezében”. Nem tagadta, hogy megfordult azon a helyen, de kikérte magának, hogy puskáról volna szó. Először azt állította, hogy az ominózus tárgy esernyő volt, később kameraállványt említett, amelyet „ifjú riporterként” vitt magával.
Margetić azonban azt állítja, a katonai szakértők és fegyverismerők többsége egyetért abban, hogy a felvételen egy ún. Zastava PAP-puska látható, bár akadnak, akik más típusjegyekre hívták fel a figyelmet.
„Aki esernyőt tart a kezében, az nem menekül a kamerák elől, és nem próbálja elrejteni az esernyőt”– emelte ki Margetić.
Az újságíró szerint ez a felvétel újabb bizonyíték arra, hogy Vučić a kilencvenes években, az ún. „embervadászatok” idején jelen volt azokon a helyszíneken, ahol civil lakosokra lőttek. Állítása szerint a videó készítésének helye olyan pont volt, ahová „gazdag vadászok” érkeztek Európából és más országokból, hogy az ostromlott Szarajevó civiljeire lövöldözzenek.
A szerb Happy TV-n 2020. január 31-én sugárzott Dobro jutro Srbijo (Jó reggelt Szerbia) című műsorban Duško Marić újságíró arról beszélt, hogy először 1992-ben hallott Vučićról, „amikor megérkezett a szarajevói harctérre, és a zsidó temetőhöz osztották be”. Milomir Marić műsorvezető tréfálkozva azt mondta neki: „Te még akkor is emlékszel rá, amikor ő már nem emlékszik saját magára.”
Margetić szerint a zsidó temetőnél húzódó frontszakasz szorosan kapcsolódik azokhoz az ún. „emberi szafarikhoz”, ahol – állítása szerint – tehetős „turisták” fizettek azért, hogy civilekre lőhessenek az ostrom alatt álló városban. A horvát újságíró azt is állítja, hogy Vučić a felvételen Slavko Aleksić csetnik vajda társaságában látható, akinek egysége éppen ezen az álláson tevékenykedett abban az időszakban, amikor ezek a bűncselekmények megtörténtek.
Margetić szintén a milánói ügyészséghez fordult ezzel kapcsolatban. A nemzetközi média persze ráharapott a témára. A német Bild például azt írja, a milánói ügyészség már egy hete vizsgálja állítólagos gazdag olasz és amerikai „vendégek” részvételét a civilek elleni mesterlövész-támadásokban. A „részvételi díj” 80–100 ezer dollár között mozgott – legalábbis a botrány kirobbantói szerint.
A német Focus magazin portálja kiemelte a szerb elnök reakcióját:
„Vučić határozottan visszautasítja az állításokat, és politikailag motivált támadásnak tartja az ügyet.” A Focus azt is megemlíti, hogy nemrég előkerült egy videó, amelyen állítólag az ifjú Vučić látható egy terepjáró mellett. A jármű csomagtartóján pedig – a felvétel szerint – egy koponyát helyeztek el, ENSZ-es kék sisakkal.
A szerb rezsimhez közeli média, főleg az Informer TV viszont azt állítja, hogy a járműnek semmi köze nem volt Vučićhoz, és az ilyen autók „a háborús övezetben mindenfelé előfordultak”. A Focus azt is kihangsúlyozta, hogy a milánói nyomozás valójában elsősorban a tehetős külföldiek feltételezett részvételét vizsgálja, de a szakértők óvatosságra intenek.
Dr. Helena Ivanov, a Henry Jackson Society kutatója szerint rengeteg boszniai háborús történet bizonyult álhírnek, ezért szerinte csak alapos vizsgálat után lehet bármilyen következtetést levonni. A Morgenpost is idézi Vučić reagálását, amely szerint akkoriban újságíróként és tolmácsként dolgozott, nem vett részt harcokban, és nem használt fegyvert. A horvát Nacional portál kiemelte, hogy Vučić” „hidegvérű gyilkosoknak” minősítette azokat, akik az említett állításokat terjesztik.
Nem valószínű, hogy valaha is kiderül a teljes igazság a szerb elnök esetleges szerepéről a „mesterlövész-szafarikban”, de a gyanú felhőit nem lesz könnyű eloszlatni, főleg annak tudatában, hogy a balkáni háborúk alatt több szélsőséges megnyilvánulásával hívta fel magára a figyelmet. Például 1995. július 20-án Vučić akkor még a Szerb Radikális Párt képviselőjeként azt mondta a szerb parlamentben: „Egy megölt szerbért száz muzulmánt gyilkolunk meg!”
Az említett vérfagyasztó kijelentés kilenc nappal a Ratko Mladić tábornok vezette, a boszniai szerbek által elkövetett srebrenicai vérengzés után hagyta el Vučić száját.
Borítókép: A hírhedt szarajevói Mesterlövész utca 1993. augusztus 24-én / fotó: GABRIEL BOUYS / AFP
Bejelentkezés