Változatlan intenzitással folytatódnak a heves tiltakozások Szerbia-szerte. A lázadás epicentruma továbbra is Újvidék, ahol az egyetemisták és az elégedetlen polgárok az egyetem autonómiájának megsértése, a rendőri brutalitás, számos társuk bebörtönzése és bántalmazása ellen demonstrálnak, de elsősorban az előrehozott választások megtartását követelik.
A tüntetések egyre forróbb légkörben zajlanak. Az álarcot viselő gumibotos, pajzsos rendőrök próbálnak kisebb-nagyobb sikerrel leszámolni a tiltakozó tömeggel. Az ellenzéki médiumok szerint fiatalokat, nőket, védtelen polgárokat vernek az állig felfegyverzett és egyre kegyetlenebb rendőrök főleg Újvidéken, Belgrádban, de olykor más szerbiai, köztük délvidéki városokban is.
A belügyminisztérium, Aleksandar Vučić szerb elnök és a rendszer médiája a fordítottját állítják. Szerintük huligánok, anarchisták és terroristák ok nélkül támadják a rendőröket azzal a céllal, hogy még nagyobb zavargásokat, sőt véres polgárháborút provokáljanak ki.
„Mennyei béke tere” Szerbiában
A haladópárti rezsim öklének számító Informer TV műsoraiban többször elhangzott, hogy a rendőrség és a csendőrség „túl gyengéd“ a tüntetőkkel szemben. Egyenesen a tienanmeni példát tartja követendőnek az említett médium.
Mint ismeretes, 1989-ben a kínai hadsereg erőszakkal verte le a reformokat követelő egyetemista tüntetéseket, amelyek Pekingben, a Tienanmen téren zajlottak. Tankokat vezényeltek a térre, a katonák éles lőszerrel lőttek a tömegbe. A halálos áldozatok száma máig ismeretlen, de becslések szerint több ezren veszthették életüket.
Minap a szintén a rezsimhez hű, de egy árnyalattal mérsékeltebb TV Prva híradójában sajnos maga Vučić is pozitív példaként említette a tienanmeni eseményeket, amelyek nélkül szerinte „Kína nem tudta volna megvalósítani szédületes fejlődését.“
A nyilvánosság nem kis részét aggodalommal tölti el a szerb elnök szóban forgó nyilatkozata. Bíznak benne, hogy talán mégsem küld tankokat a demonstrálókra és nem lövet rájuk.
Az ellenzék szankciókat követel Vučić ellen, az uniós hivatalnokok közhelyeket puffogtatnak
Az ellenzéki pártok Brüsszelhez fordultak azzal a kéréssel, hogy utazási tilalommal és vagyonbefagyasztással járó szankciókat vezessen be a szerb elnök és a rezsim többi vezető személyisége, köztük Đuro Macut miniszterelnök, Ana Brnabić parlamenti házelnök és Ivica Dačić belügyminiszter ellen. Elvárják, hogy az Európai Parlament ítélje el a rendőri brutalitást, és gyakoroljon nyomást Vučić rezsimjére, azaz vizsgálja ki, vajon az uniós adófizetők pénze a kegyetlen szerb rendszer korrupt működését szolgálja-e.
Vučić azt nyilatkozta, a morálisan elfogadhatatlan ellenzék azáltal, hogy szankciókat követel a hatalom vezetői ellen, az egész népet akarja megbüntetni.
A jelek szerint azonban a brüsszeli bürokráciának – néhány képviselő kivételével – egyelőre esze ágában sincs büntető intézkedéseket bevezetni Vučićék ellen.
Mi több, Marta Kos, az Európai Unió bővítési biztosa relativizálja a szerbiai dráma szereplőinek magatartását, jóformán egyenlőségjelet téve a rezsim és a tüntetők cselekedetei közé.
Frázis-puffogtatások közepette elmondta, hogy „felszólítja mindkét felet Szerbiában a feszültség csökkentésére, valamint arra, hogy tartózkodjanak az erőszakos akcióktól.”
„Nem tudta, hova viszik, megverik-e vagy megölik”
Az utóbbi hetek egyik legtraumatikusabb története, amely tükrözi a szerbiai és délvidéki állapotokat, a nyugat-bácskai Hódságon kezdődött.
Marko Starčević helyi lakos és 16 éves fia, Vukašin augusztus közepén kerültek rendőri őrizetbe, a Szerb Haladó Párt újvidéki irodájánál zajló polgári tiltakozás után. A hivatalos indoklás szerint „incidenseket idéztek elő” és „megtámadták a rendőrséget”.
Az eset csak minap került nyilvánosságra, miután az apa eldöntötte: elmeséli a történteket, annak ellenére, hogy családja azóta is félelemben él.
Szavai szerint azon az ominózus napon három autó állította meg őt Hódságon, hazafelé menet. Ismerős arcot is látott a rendőrök között: Milan Stankovićot, a kúlai rendőrség vezetőjét.
A rendőrök a fiát is keresték, akit végül egy üzletben találtak meg, ahol diákmunkát végzett. „Amikor közölték, hogy velük kell tartania, megkérdezte, felhívhatja-e az édesanyját, de ezt nem engedélyezték neki. Magyarázat nélkül hurcolták el” – mesélte az apa.
Útközben a Piros nevű településnél egy civil ruhás férfi szállt be az autóba, leült a fiú mellé, majd a nyakánál fogva kezdte fojtogatni. Közben azt mondta: „Jól fogunk mi még szórakozni”. A fiú szerint alkoholszagot lehetett érezni rajta. Amikor segítséget kért a többi rendőrtől, azok csak elfordították a fejüket.
„Vukašin azt hitte, elrabolták, nem tudta, hová viszik, megverik-e vagy megölik” – mondta az apa. Újvidék közelében a fiú valahogy kinyitotta a rendőrkocsi ajtaját és kiabálni kezdett: „Elraboltak!” Segítség azonban nem érkezett.
A rendőrőrsön sem ért véget a rémálom. A fiú kezét hátrakötözték, egy nyomozó arcul ütötte, egy másik pedig a lábujjait taposta. Nem engedték ki a mosdóba sem, órákig fogva tartották.
Az édesanyja és az ügyvéd közben kétségbeesve keresték. Csak később tudták meg, hogy Újvidéken van.
Az anya ragaszkodott az orvosi vizsgálathoz, így végül a fiú a gyermekkórházba került. A vizsgálatok sérüléseket igazoltak a fején, a hasán és a kezén. A kórház köteles volt jelenteni az esetet, hiába tiltakoztak ez ellen a rendőrök.
Az apa szerint a hatóságok és a kormánypárti média összehangolt lejárató kampányt indított ellenük: az Informer TV terroristáknak és usztasáknak nevezte őket.
Starčević elmondása szerint a rendőrségen egyetlen dokumentum sem létezik fia nyolcórás fogva tartásáról. „Olyan, mintha ott sem lett volna. Csak a kórházi jegyzőkönyv bizonyítja, amit a fiam elmondott: a rendőrök brutálisan megverték”.
Nemzetközi szaktekintélyt próbáltak rákényszeríteni arra, hogy tapsolókat biztosítson a haladópárti ellentüntetéshez
A Szerb Haladó Párt folyamatosan szervezi a tragikomikus ellentüntetéseit, hogy megmutassa, ők többen vannak, mint a „blokádos terroristák” (ezt a kifejezést használják előszeretettel a rendszer propagandistái).
A nagyobb tömegesség érdekében „természetesen” kivezénylik a közvállalatok és közintézmények meghatározott időre alkalmazott dolgozóit. Immár nemcsak a „mezei melósokat” kötelezik erre a megalázkodásra, hanem értelmiségieket, tudósokat, kutatókat is megpróbálnak rákényszeríteni a részvételre, de ez már valamivel nehezebben megy.
Az újvidéki BioSens Intézet alapítója és igazgatója, Vladimir Crnojević esete is erről tanúskodik. Őt váratlanul menesztette a tartományi kormány által kinevezett új igazgatóbizottság. A hivatalos indoklást mindmáig nem közölték vele, de szerinte minden akkor kezdődött, amikor megtagadta, hogy elküldje az intézet harminc munkatársát a Szerb Haladó Párt egyik újvidéki ellentüntetésére.
„A hatalom azt várta el tőlem, hogy száz doktori fokozattal rendelkező kutatót ‘megtörjek’, és engedelmes politikai statisztákká tegyem őket. Telefonon közölték velem, hogy harminc embert kell vinnem a pártrendezvényre – mintha marhákat hajtanék a vásárra. Ez vállalhatatlan volt számomra. Ráadásul egyik kollégánk, Vasko Sazdovski, az újvidéki vasútállomási tragédia során vesztette életét. Ezek után követelték, hogy vonuljunk fel a párt díszleteként” – mondta az immár volt igazgató.
Hangsúlyozta: minden eszközzel védte munkatársait a politikai nyomástól. A BioSens – amely a NASA-val, a Világbankkal és a világ vezető cégeivel is együttműködik – jelenleg mintegy 200 kutatót foglalkoztat, köztük száz doktort. „Nulláról építettük fel az intézetünket, most pedig azt akarják, hogy engedelmes bábként szolgáljuk ki a pártot” – tette hozzá.
Elmondása szerint hónapokig kerestek jogcímet a leváltására, de nem találtak semmit. „Végül azzal érveltek, hogy nem jelentettem a tartomány felé valamit, amit ők állítólag hallottak. Valójában az volt a baj, hogy nem engedelmeskedtem.”
Mivel a régi testület tagjai nem vállalták, hogy megszavazzák a menesztését, a szakmához semmilyen módon nem kötődő új embereket neveztek ki az igazgatóbizottságba, akik aztán elektronikus ülésen hozták meg a döntést.
Közben a BioSens dolgozói hetek óta sztrájkolnak. Az igazgatóbizottság kinevezése ellen bírósági keresetet nyújtottak be.
Bár Crnojević neve többször is megjelent a hatalmat támogató nyilatkozatok aláírói között – például 2022-ben részt vett az SNS kampányában, és tavaly is aláírta Vučić támogatói listáját –, most kijelentette: mindennek van határa.
A számítástechnika professzoráról van szó, aki a Műszaki Tudományok Karán tanít. Kutatási területe a mesterséges intelligencia, a képfeldolgozás és a számítógépes látás. 2015-ben alapította a BioSens Intézetet, amely máig az egyetlen, az Európai Unión kívül működő „Kiválósági Központ”.
Nemzetközi szaktekintély: tagja az Európa Tanács mesterségesintelligencia-bizottságának, valamint az ENSZ főtitkárának tíztagú tudományos-tanácsadó csoportjának is.
Mindez azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy megússza a haladók bosszúhadjáratát.
A szerző újságíró
Borítókép: Tüntetők és rendőrök összecsapása Újvidéken, a Filozófia Kar épülete előtt 2025. szeptember 5-én / fotó: Maxim Konankov / NurPhoto / NurPhoto via AFP
Bejelentkezés