A szerbiai politikai életben az elmúlt 14 „haladó” évben nem volt jelentéktelen választás – legfeljebb olyan, amelynek súlya csak később derült ki. A helyhatósági megmérettetés „mindössze” tíz viszonylag kisebb önkormányzat összetételéről döntött. A választási kampány azonban egészen más képet mutatott: fantomlisták, heves médiacsaták, símaszkos „pártbandák” garázdálkodása és az egyre könyörtelenebb politikai retorika jelezte, hogy a szereplők valójában országos szintű erőpróbának tekintik a versenyt.
A választások Bor városában, valamint Aranđelovac, Bajina Bašta, Kladovo, Knjaževac, Kúla, Lučani, Majdanpek és Smederevska Palanka járásokban, továbbá az užicei Sevojno városi községben zajlottak. Politikai elemzők már a kampány elején úgy fogalmaztak: ezek a választások valójában egyfajta „lakmuszpapírként” szolgálnak, amely megmutatja, mennyire szilárd a hatalmi rendszer támogatottsága.
A kampány hangulatát mindkét oldal tudatosan fűtötte. A hatalom – Aleksandar Vučić elnökkel az élén – azt igyekezett hangsúlyozni, hogy a kormányzó politika stabilitása és a „fejlődés folytatása” a tét. Az ellenzék és az egyre aktívabb egyetemista mozgalom viszont épp ellenkező narratívát épített: szerintük ezek a választások arról szóltak, hogy legalább önkormányzati szinten meg lehessen törni a Szerb Haladó Párt több mint egy évtizede tartó egyeduralmát.
A tétet az is fokozta, hogy a tíz önkormányzat közül több olyan régióban található, ahol az elmúlt években jelentősen fokozódott a társadalmi elégedetlenség – például a kelet-szerbiai bányavidéken vagy egyes ipari városokban.
Az egyetemista mozgalom először nézett farkasszemet a politikai „mumussal”
A választási kampány első napjától kezdve világos volt, hogy a politikai hangulat messze nem nevezhető nyugodtnak. Civil szervezetek és ellenzéki szereplők már a választások kiírásakor arra figyelmeztettek, hogy az elmúlt években rendszeresen előfordultak választási visszaélések, a nyomásgyakorlástól kezdve egészen az agresszív cselekedetekig. A korábbi kampányok idején „mobil erőszakcsoportok” működtek. Ez a dicstelen hagyomány ezúttal is folytatódott.
A rezsimközeli médiumok ezzel szemben arról írtak, hogy az egyetemista mozgalom „külföldről inspirált és pénzelt destabilizációs kampányt” folytat, amelynek célja a választások legitimitásának aláásása. A politikai kommunikáció tehát már a rajtnál klasszikus szerbiai mintát követett: mindkét oldal a másikat vádolta antidemokratikus módszerek alkalmazásával.
amely először mutatkozott be a tomboló balkáni arénában.
A nap, amikor Kúla volt a világ közepe
A választások helyszínei földrajzilag és gazdaságilag is igen különbözőek. Bor és Majdanpek a kínaiak által uralt, súlyos környezetszennyezéstől szenvedő kelet-szerbiai bányavidék központjai. Bajina Bašta és Lučani Nyugat-Szerbiában találhatók, ahol a helyi gazdaság inkább iparra és turizmusra épül.
Smederevska Palanka és Aranđelovac a közép-szerbiai régió részei, míg Knjaževac és Kladovo a bolgár, illetve román határ közelében fekvő kisebb települések. A legkisebb választóközösség Sevojno, amely valójában Užice város egyik önkormányzati egysége.
A legnagyobb figyelem a délvidéki Kúlára irányult, amelyre az utóbbi években kiélezett politikai versengés volt jellemző. Az ellenzék itt többször is megpróbálta megtörni az Szerb Haladaó Párt dominanciáját.
Fantomlisták, husángok, lövöldözés
Az egyetemista mozgalom listájának képviselői szerint a kampány során telefonos fenyegetések és egyéb nyomásgyakorlási kísérletek érték őket. Egy helyi jelölt például arról számolt be, hogy trágár és fenyegető üzeneteket kapott, miután nyilvánosan bírálta a hatalmat.
A történet azonban itt korántsem ért véget. Ebben a városban a helyi egyetemisták „Kúlai fiatalok” néven állítottak listát. A hatalomhoz közel álló bürokraták azonban már az aláírásgyűjtésnél akadályokba ütköztették őket. A „kúlai fiatalok” egyik tagja arról számolt be, hogy a 40 közjegyző közül mindössze egy volt hajlandó fogadni őket. A többi – hivatalos indoklás szerint – „terepen volt”, vagyis éppen a haladópárti lista aláírásait hitelesítette.
Ennél is érdekesebb, hogy egyik napról a másikra felbukkant a Szerb Haladó Párthoz köthető „Fiatalok Kúláért” elnevezésű lista. A név – nem véletlenül – szinte azonos a rezsimellenes egyetemisták által állított „Kúlai fiatalok” lista nevével. Az ilyen kamulisták nemcsak Kúlán, hanem más városokban és településeken is megjelentek azzal a céllal, hogy zavart keltsenek és elszipkázzák a voksok egy részét. A választási kampány végén Kúlán símaszkos huligánok támadtak az egyetemista mozgalom aktivistáira, akik választási részvételre buzdították a helyieket.
Az említett lista vezetői elmondták, hogy három aktivistájuk autóval közlekedett a városban, amikor több jármű követni kezdte őket, majd a bennük ülők rájuk támadtak. A beszámoló szerint az autókból símaszkos férfiak szálltak ki, akik husángokkal voltak felfegyverkezve. Dulakodás közben lövés is eldördült. Csodával határos módon senki sem sérült meg. A rendőrség letartóztatta a támadókat, akik azt állították, hogy a Szerb Haladó Párt plakátjait és molinóit őrizték.
Megint előszedték a „vajdasági szakadárokat”
A választási kampány során is
Az ellenzéki újságok és portálok – a Danas, a Nova, az N1 és a 021.rs – rendszeresen beszámoltak a kampány során tapasztalt fenyegetésekről, erőszakról, adminisztratív akadályokról és választási manipulációkról. Ezzel szemben a kormányközeli sajtó – többek között az Informer, a Kurir, az Alo vagy a Novosti – azt hangsúlyozta, hogy az ellenzék és az egyetemista mozgalom „káoszt akar kelteni”, és külföldi támogatással próbálja megingatni a politikai stabilitást.
A két médiavilág között szinte semmilyen átfedés nincs: ugyanaz az esemény, illetve jelenség az egyik oldalon autoriter hatalmi megnyilvánulásként, a másikon pedig „külföldi destabilizációs kísérletként” jelenik meg.
Az Informer TV Vučićra hivatkozva azt állította, hogy Vajdaság Szerbiától való elszakításáért, illetve a „Vajdaság Köztársaságért” küzdő „szeparatista csoportok” jelentek meg Kúlán az egyetemista mozgalom oldalán. A Danas napilap is idézte a szerb elnök említett szavait.
Perverz szövetség vagy pragmatikus paktum
A szerbiai politikai folklórban régóta él az a mondás, hogy
És valóban: a Szerb Haladó Párt jelenleg csak a Niš városának egyik helyi közösségében nincs hatalmon.
A vasárnapi választás előtt-közben különböző „technikai” politikai eszközök alkalmazására került sor. A fantomlistákon, adminisztratív buktatókon és a választók szervezett mozgatásán kívül ezúttal sem maradt el a közalkalmazottak biztatása, hogy „helyesen” szavazzanak (ha nem akarnak szembesülni a kirúgás veszélyével).
Ezek után aligha meglepő, hogy a vasárnapi választási nap pattanásig feszült légkörben telt. A civil megfigyelők már a reggeli órákban különböző szabálytalanságokról és incidensekről számoltak be. Ezek a beszámolók a szavazóhelyiségek körüli verbális csatáktól, „vicsorgásoktól” egészen a fizikai összetűzésekig terjedtek. A legkomolyabb incidens Kúlán történt. Ismét megjelentek a símaszkot viselő alakok, akik szóváltásba keveredtek az egyetemista mozgalom tagjaival. Lökdösődés és kisebb bunyó is kialakul, amely során többen megsérültek.
A kormánypárti médiumok azt állították, hogy a kakaskodást az egyetemisták provokálták ki.
A kúlai választás pikantériája a Szerb Haladó Párt, a Szerbiai Szocialista Párt, a háborús bűnös Šešelj által vezetett Szerb Radikális Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) koalíciója volt.
Ez a természetellenes frigy – amelybe a VMSZ szemrebbenés nélkül bekapcsolódott – is azt mutatja, hogy Vučićék nem voltak biztosak a dolgukban. A Szerb Haladó Párt azelőtt általában önállóan vett részt a helyhatósági választásokon, de ezúttal a szinte mindig 10% körül mozgó szocialistákra, az 1-2%-on álló radikálisokra, sőt még a VMSZ-re is szüksége volt ahhoz, hogy ne veszítsen Kúlán.
Az említett „perverz kombináció” végül tényleg sorsdöntőnek bizonyult.
Pásztor Bálinték számára kifizetődő volt egy tálból cseresznyézni annak a Šešeljnek a pártjával, aki a kilencvenes években kitoloncolással fenyegette a délvidéki magyarokat (is).
A „deviáns” koalíció azonban így is csak hajszálnyi győzelmet aratott az egyetemista mozgalom felett.
Eredmények és visszhangok
Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke Facebook-oldalán köszönetet mondott a kúlai magyaroknak. „Gratulálok és köszönöm a kúlai magyaroknak, hogy azt csinálták, amit a VMSZ kért, egy emberként kiálltak magukért, az 1-es listát támogatták és a jövőjük mellett szavaztak. Szoros küzdelemben a mi szavazatainkon múlott a kúlai választások győztese” – írta Pásztor.
A VMSZ-szel konkurálni próbáló Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) közleményében kiemeli: „A kúlai események rávilágítottak arra is, hogy a VMSZ végérvényesen betagozódott a szerbiai demokrácia »apokalipszis-lovasai« közé. Egy asztalhoz ülni és a zsákmányon osztozni Šešelj radikálisaival, Vučić rendszerével és Milošević utódpártjával nem eredmény, hanem történelmi szégyen.”
Az egyetemista mozgalom fellebezni fog, mert úgy véli, a kúlai válsztás során számos szabálytalanság történt, amely ellen minden rendelkezésre álló jogi eszközzel fellép. Nem valószínű, hogy sikerrel jár.
Vučićék mind a 10 helyen győztek, de nem mindenhol brillíroztak. Borban, Aranđelovacon és Sevojnóban csak 4-5%-kal tudtak nyerni. A többi helyen 10-15%-kal győztek, kivéve Kladovót, ahol 70%-ot értek el.
A legszorosabb eredmény tehát Kúlán született, ahol az egyetemista mozgalom 1,5%-kal maradt alul.
Figyelembe kell venni, hogy a kormányoldal jelentős médiatámogatással, szervezeti erőforrásokkal és kiterjedt kampányhálózattal rendelkezett, az egyetemista mozgalom pedig még szervezeti szempontból is kialakulóban van.
Aleksandar Vučić szerb elnök úgy értékelte az eredményeket, hogy „a polgároknak a stabilitás és a fejlődés politikája iránti bizalmát tükrözik”. Szerinte az eredmény azt mutatja, hogy a választók elutasítják az „az utcai politizálást”, amelyet szerinte az egyetemista mozgalom és az ellenzék képvisel. Az egyetemista mozgalom képviselői részben sikernek tekintették a szereplésüket. Nyilatkozataik szerint már az is fontos eredmény, hogy több településen – különösen Kúlán – sikerült komoly politikai versenyt teremteniük egy olyan rendszerben, ahol a hatalom jelentős strukturális előnyökkel rendelkezik.
Mi is történt valójában?
A vasárnapi választások formálisan a hatalom győzelmével zárultak: a kormánypárti koalíció minden érintett önkormányzatban megszerezte a legtöbb szavazatot.
Több településen – különösen a politikailag aktívabb régiókban – a küzdelem meglepően szoros volt. Kúlán például a különbség jóval kisebbnek tűnik annál, mint amit a kormánypárt az elmúlt évek választásain megszokhatott.
Ez részben annak is köszönhető lehet, hogy az egyetemista mozgalom az utóbbi hónapokban rendkívül aktív politikai szereplővé vált. Bár szervezetileg még alakulóban van, több helyen képes volt mozgósítani az elégedetlen választókat.
Másfelől az ellenzéki pártok továbbra is fragmentáltak. Több településen külön listákon indultak és elenyésző eredményt értek el. Az ellenzéki pártok zöme lemondott a részvételről az egyetemisták javára.
Összességében tehát a választások eredménye kettős képet mutat. A hatalom formálisan megerősítette helyi pozícióit, de a politikai verseny több településen érezhetően élesebb lett.
Ha a szerbiai politika valóban egy hosszabb átalakulási folyamat elején áll – ahogy azt az egyetemista mozgalom és az ellenzék egy része reméli –, akkor ezek a helyhatósági választások inkább egy folyamat kezdetét, semmint annak lezárását jelenthetik.
Borítókép: Aleksandar Vucic szerb elnök 2026. február 12-én Ankarában / fotó: MEHMET ALI OZCAN / ANADOLU / Anadolu via AFP
Bejelentkezés