A március 15-i nagy-, sőt, óriásgyűlések adták az ÖT központi témáját ezen a héten. Vogyerák Anikó vendégei, Konok Péter, Nagy Attila Tibor, Ceglédi Zoltán és Hont András mind markáns véleménnyel voltak a történtekről.
 


A számháborút megkerülve Konok Péter annyit jegyzett meg, nem igazán volt képes megkülönböztetni, miben volt más a Békemenet és a Nemzeti Menet: a látványelemek, a dizájn, a koreográfia és a beszédek tartalma is maximálisan összecsúsztak.

A műsorban hosszan beszéltek arról, hogyan vált a Fidesz ukránellenes propagandája nyomán egyáltalán provokációra alkalmas eszköz egy ukrán lobogóból, ami 2022 után ellenzéki tüntetéseken is gyakran feltűnt – most viszont a jelek szerint kifejezetten provokációs céllal került a Tisza tüntetésére, kiváltva a legnagyobb ellenzéki párt elhatárolódását. Erről Konok Péter azt jegyezte meg, a fővárosi értelmiség arrogáns pozíciója vezetett ahhoz a helyzethez, hogy elvileg mindenki szimpatizál Ukrajnával Orbán liberális ellenzékében, de a kampány és a Tisza vonatkozó ügyben hivatalos távolságtartása miatt az ukrán zászló mégis „hamis zászló” lett körükben.

A történész szerint a Tisza körül gyülekező kommentariátus álláspontja az alábbi: „»Ezeknek a proliknak, ezeknek a Fideszből jötteknek, ezeknek ez kell.« Ebben benne van az is, hogy: »Hát, mert Magyar Péter azért tulajdonképpen mi vagyunk, a mi oldalunkon áll, majd, ha meglesz a hatalom, akkor majd lesz ukrán zászló, szivárvány, akkor majd mi jövünk.«”

Ceglédi Zoltán megemlítette, művelt-progresszív barátai mindig úgy magyarázzák ezt az egész kognitív disszonanciát, hogy a „szakértő” egykori Shell-vezér Kapitány Istvánra mutogatnak: ő a szakértő, ő dönt majd a komoly kérdésekben. „De a miniszerelnök mégis Magyar Péter lesz!” – vetette ennek ellen Ceglédi.

Hont András szerint ez a kettős játszma lényegében nem más, mint pőre küzdelem a hatalomért és a befolyás pozícióiért, ahonnan a most Tiszát támogató liberális értelmiség már hosszú ideje kirekesztve érzi magát: „Ez az önmagunkért való létezés: az embermennyiségre való lefordításban: sokan vagyunk, mert esélyesek vagyunk, esélyesek vagyunk, mert sokan vagyunk. Körbeértünk”. Ennyi a kampány, ami Hont szerint az értelmiségi megmondók számára csupán „a hegemón pozíciók visszaszerzéséről szól”. Ezért nem számít, ha két éve még mást mondtak Zelenszkijről és Ukrajnáról, mint amit manapság a kampányban illik mondaniuk.

Nagy Attila Tibor mindehhez hozzátette: a dolog szerinte nem ilyen egyszerű. Hangozhatnak üresen a beszédek a tömeggyűléseken, de az mindenképpen érdemes látni, réges-rég nem volt olyan figura az ellenzék élén, mint most Magyar Péter, aki „valóban motiválni, lelkesíteni” tudja a közönségét, ennek az alapvető képességnek a hiánya ugyanis a politikai elemző szerint rendszeresen az ellenzéki pártok vesztéhez vezetett a Tisza előtt. Ezt pedig a most történtek során semmiképpen sem lehet figyelmen kívül hagyni.

A műsorban szó esett még arról is, milyen a jó kampánygyűlés, kérdezős vagy inkább egyoldalú, műsoros est, milyen szerepet játszott a pörkölt a magyar demokrácia történetében, és végül arról is, mégis mi történt az EU, Orbán és Zelenszkij között valójában a Barátság-kőolajvezeték körüli elhúzódó botrányban, ki lódított, és mekkorát és ki kivel is van valójában.