Volt az a macskánk.
Még tavaly volt, most szellemként sétál a kád szélén, amikor fürdök. Vonul. Nagyon lassan beleorrol a vízbe, és a farkát is belelógatja. Vagy csak véletlenül lóg bele, nem tudom. Kezdem elfelejteni a hangját. Hogyan is nyávogott. Pedig még egy éve sincs, hogy olyan furán leesett az erkélyről. Valami élesre rá. Ez benne a legrosszabb, hogy elfelejtem, hogyan is nyávogott, amikor jól érezte magát. Kiesik a fülemből. Megijedek. Biztos ez a szorongó ijedtség maga a lelkifurdalás. Kontinensnyi kétségbeesés. Vagy kétség. Magamban, a világban, a szellemekben. Keresem a felelősségem benne. Egy éjszakán át néztem az ágyról, mikor fog meghalni. Sírtam a sötétben közben. Sötétet könnyeztem. És megkönnyebbültem, hogy reggel még élt. Pedig akkor már túl volt a szenvedés közepén. Azon a szenvedésen, amit én el sem tudok képzelni. És akkor erre nem jöttem rá. Hogy igazából nem őt sajnáltam, hanem saját magam. És hogy ez mennyire irracionális, mégis majdnem mindenki ezt csinálja. Rásírjuk a bánatunkat macskára, kutyára, családtagra, rájuk sírjuk magunkat.
Volt a fürdőszobában két átlátszó műanyag doboz, a felső tetején hevert általában. Odahajtottam hozzá a fejem, úgy simogattam. Összeért az orrunk. Nem tudom mással azt a mozdulatot. Nem megy. Ez a miénk volt, körülbelül hat évig tartott, aztán az a fej-odahajtás kivonult az életből. Megismételhetetlen lett.
Minden képet elpakoltam, leszedtem a falról, amin rajta volt. Nem bírta el a lelkem, hogy lássam. Aztán két-három hónappal később lassan kezdtem visszatenni a fotókat. Kétnaponta egyet. Nagyon lassú kétnapok voltak azok. Macskahamvasztás, ez a kifejezés beleégett az agyamba. Úgy képzelem, azóta van rajta, mármint az agyamon, egy folt ennek a szónak. Nagyon kicsi, de szinte érzem, hogy ott van. A temetkezési vállalkozó küldött egy képet, ahogy a macskánk kiterítve fekszik a ravatalon. A barom. Azt mondta, van, aki kéri, hogy legyen ilyen fotó. A barom. Másik telefont vettem utána. Nem bírtam azt használni, amire jött a kép. Nem kérdezte meg, mi hogyan szeretnénk, csak átküldte. Hát, nem így, bazdmeg. Nem ezt.
Választottunk urnát is. A választék azért nem volt túl nagy. Széles. Másfél...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.
