Március 16-án adták át a filmvilág legjelentősebb elismerésének tartott Oscar-díjakat. Vajon még mindig az Oscar a filmes csúcs? Hogy néz ki közelről? Milyenek az idei topmozik? Hogyan jut el egy művész az Oscar-díjig? Többek közt erről beszélget Deák Kristóf Oscar-díjas rendezővel és Kovács Gellért Filmszerész filmkritikussal Virányi Orsolya és Németh Róbert.
 


Ha két filmes szakemberről beszélünk, természetesen nem meglepő, hogy kötődnek a filmvilág kiemelt eseményéhez. A Mindenki című kisfilmmel Oscart nyert Deák Kristóf ugyan idén csak reggel, fogkefével a kezében pörgette végig az eseményeket, Kovács Gellért azonban elmondja, ő bizony 1996 óta látta az összes díjkiosztót élőben. Azt azonban megállapítják, régebben egy tartalomszegényebb korában más volt Oscar-díjkiosztót nézni, mint ma.

És hogy hol van ma az Oscar presztízse. Deák Kristóf szerint Deák Kristóf szerint a filmesek számára nyilvánvalóan fontos díj, mert szakmabeliek szavaznak, vagyis a kollégák visszajelzését jelenti, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az Oscar inkább egy hatalmas brand, mintsem tisztán művészi mérce, és hozzáteszi, az Oscar külön díjazza a valamilyen társadalmi mondanivalóval rendelkező mozikat. Kovács Gellért hozzáteszi, a filmrajongók számára az Oscar-gála közösségi élmény is – „találkozhatnak” sztárokkal, emberi pillanatok, reakciók részesei lehetnek.

Van-e tipikus Oscar-film, ez a kérdés is felmerül a stúdióban. Gyakran valami nagyívű, komoly, epikus műre gondolunk, miközben, állapítják meg a beszélgetőtársak, az utóbbi években különlegesebb, formailag is merészebb filmek is közel kerültek a díjhoz, bár az Oscar „továbbra sem underground jelzőbója”, hanem inkább némi csúszással reagál a filmvilág változásaira. „Ha egy film Oscar-díjat kap, annak a filmnek az alkotója fontossá válik. Ebből a szempontból tehát az Oscar alakítja a filmes hullámzást, de nem fedez fel tehetségeket, nem ez a dolga, hanem az, hogy honorálja a tehetségeket” – mondja Kovács Gellért. Szóba kerül az is, hogy minden más nagy filmes rendezvénynek, a Berlinalénak, Cannes-nak vagy a Velencei filmfesztiválnak is megvan a maga sajátos arculata, jellege – és mind bizonyos értelemben előszobája lehet az Oscarnak.

Deák Kristóf – aki személyesen is érintett az Oscar-győzelemben – hozzáteszi, az Oscar felé vezető út nem pusztán művészi, hanem komoly kampányszervezési kérdés is, átfogó PR-, és ma már közösségi média-hadművelet. Sőt, ma már ez utóbbi talán jobban is számít, mint az előbbi, mondja Deák. És ezen a ponton hosszan mesél a saját Oscar-díja történetéről, szakmai finomságokról, háttérmunkáról, izgalmas kulisszatitkokról is, buktatókról, gáncsoskodásról. Még azt is megtudhatjuk, hol vett elegáns ruhát Hollywoodban és hol tartja az Oscar-szobrát. Ha már sajtó meg PR, még az is szóba kerül, vajon bajba kerülhetett-e idén Timothée Chalamet a balettra és az operára vonatkozó, nagy vihart kavaró nyilatkozata után.

És milyen maga az Oscar-gála? Kovács Gellért szerint a gála valójában sokkal kötöttebb, mint sokan gondolják: minden évben hasonló dramaturgia mentén épül fel, a látszólag laza, kötetlen elemeket, a kiszólásokat is előre megírják, mint egy stand upban. Egy biztos: az Oscar műsorvezetője és műsorvezetése minden évben nagy utólagos valóságértelmezések tárgya.

Ami az Oscar filmen túl dimenzióit illeti, szó esik a film és a közélet, a politika kapcsolatáról, melyre az apropót a legendás rendező, Wim Wenders berlini fölszólalása adta. Wenders azt mondta, a filmnek, dolga ugyan, hogy az életünk kérdéseit tárgyalja, ám nem dolga, hogy napi politikai ügyekben állást foglaljon – ez nagy vitát váltott ki. Deák Kristóf szerint a film akkor tud igazán erős lenni, ha nem direkt agitációként működik, hanem történeten és érzelmeken keresztül hat – így járt el ő is a Mindenkivel. Kovács Gellért megjegyzi, szerinte Wenders mindig markánsan, kizárólagosnak ható módon fogalmazott, és ez önmagában vált ki vitákat. Előkerül az a kérdési, Hollywoodnak van-e felelőssége abban, milyen világképet közvetít. Kovács Gellért szerint Hollywood gyakran túlpörget bizonyos társadalmi hullámokat, ám azok idővel a helyükre kerülnek. Deák Kristóf azt hangsúlyozza, továbbra is a tehetség kell, hogy az elsődleges szempont maradjon. A reprezentáció fontos, de az csak akkor működik jól, ha organikus és nem erőltetett, állapítják meg.

A műsorban természetesen az idei győztes filmek és filmkészítők kibeszélésére is sor került. Túl szájbarágós-e a Bűnösök? Mi a film erénye Kovács Gellért szerint? Megérdemelte-e a 16 jelölést? Valóban kiemelkedő mozi-e Paul Thomas Anderson Egyik csata a másik után című „mindent vivő” filmje? De szóba kerül a 2025-ös év két jelentős nem-angolszász filmje, a Csak egy baleset és az Érzelmi érték is.