A Péter & Gábor legújabb Karafiáth Orsolya Balogh Gábor és Konok Péter társaságában elmúlt hónapok egyik sikerfilmjének apropóján igyekezett kibogozni a második világháború utáni igazságszolgáltatás jogi és erkölcsi dilemmáit.
 


„Ha nagyon röviden kéne fogalmaznom, azt mindanám, jó. Ha kicsit bővebben, akkor nem jó” – summázta véleményét a Nürnberg című alkotásról Konok Péter. Szerinte a film tipikus hollywoodi produkció, amely a drámai és személyes történeteket hangsúlyozza, miközben keveset mond a történelmi háttérről. „Én nem akarok sem emberarcú szörnyeteget, sem szörnyetegarcú embert látni Herman Göringben” – teszi hozzá.

Balogh úgy látja, az igazi gond az, hogy az alkotók nem döntötték el, miről akarnak beszélni: a per történetéről vagy Göring személyiségéről. Így végül a film egyikről sem szól igazán. Konokkal szemben viszont úgy véli, Göring nagyon is érdekes figura, hiszen ő nem csak a legmagasabb rangú vádlott volt, de az egész náci állam egyik legfontosabb figurája is. Szerinte a film egyik fontos jelenete, amikor megfogja a zavarodott Hess kezét, és azt mondja: „Rudolf, emlékszel, mi hárman vezettünk egy birodalmat: Adolf, te meg én”.

„Minek tekinthetjük, egy valódi jogi procedúrának, vagy egy politikai performansznak?” – teszi fel a közel sem egyszerű kérdést Karafiáth Orsolya. Konok Péter szerint azonban „itt nincs vagy”, mindkettő igaz volt. Egyrészt alaposan előkészített bírósági folyamat volt, „másrészt pedig egy elképesztő politikai showműsor volt tulajdonképpen.”

Sajátos módon a szabályos jogi procedúrához a szovjetek ragaszkodtak a legjobban, a nyugati szövetségesek a „rövid úton tarkón lőjük őket” megoldást javasolták – mutat rá Konok. Balogh Gábor felidézi, hogy Churchill inkább azonnali kivégzéseket akart, Sztálin viszont politikai és propagandisztikus lehetőséget látott a nyilvános perben.

A nürnbergi per egyik alapdilemmája az volt, hogy miként lehet olyan cselekményekért felelősségre vonni embereket, amelyekre korábban nem létezett egyértelmű nemzetközi jogi tényállás – emlékeztet Konok. A nácik ugyanis sok mindent a saját államuk jogrendjének keretei között hajtottak végre. Ha valaki pusztán pozitivista jogászként közelített volna a kérdéshez, könnyen mondhatta volna azt: ami a német törvények szerint törvényes volt, azért hogyan lehet valakit utólag felelősségre vonni? Ekkor kerül elő Gustav Radbruch gondolata, miszerint az a törvény, amely az alapvető emberi erkölccsel gyökeresen szembemegy, már nem tekinthető valódi jognak. Csakhogy – figyelmeztet Péter – ez önmagában nem egyszerű megoldás, mert az erkölcs sem lebeg a társadalom fölött. Mindig fennáll a veszélye, hogy valaki a maga erkölcsfelfogását abszolutizálja. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy a per minden ellentmondásával együtt mégis csak megteremtette a személyes felelősséget, a „parancsra tettem” védekezés korlátozhatóságát, az állami szuverenitás fölé emelt emberi felelősséget, és ezek nagyon fontos eredmények.

Koncepciós per zajlott-e Nürnbergben? Ha igen, miért nem? Miért végeztek ki viszonylag jelentéktelen embereket, és hogyan úszhatták meg enyhébb, vagy épp semmilyen büntetéssel magas rangú elkövetők? Min vesztek össze a bírák?

Kiderül a műsorból.