Két budapesti polgármestert is el tudna képzelni Karácsony utódaként Tarlós István

A volt budapesti főpolgármester az ÖT Youtube-csatornáján Kóczián Péternek elárulta azt is, utólag mit gondol 2019-es főpolgármesteri indulásáról és vereségéről.
 

Az ÖT Youtube-csatornáján a Szemben Kócziánnal című műsor vendége volt Tarlós István, Budapest volt főpolgármestere. Számos kérdés szóba került, ám Tarlós elsősorban azt szögezte le, a kormány és a főváros között feszülő politikai konfliktus, a szolidaritási adók ügye, az elvonások, és a peres ügyek valamilyen formában minden főpolgármester és mindenféle kormány között lezajlottak volna. Hiszen bizonyos jogszabályok, sajátosságok eleve egyfajta konfliktus felé terelik Budapestet, a kerületeket és a kormányt is.

Elmondta, a főpolgármester, mint olyan, mozgástere rendkívül korlátozott, hiszen a 23 kerület rengeteg jogosítvánnyal rendelkezik, ugyanakkor a szuverenitását „felülről” a kormány is korlátozza. Hozzátette azt is, hogy Budapest jelenlegi főpolgármesterének „van egy bizonyos szerepfelfogása”, országos politikai babérokra tör, amire a kormány nyilván úgy reagál, mint egy országos politikai kihívóra reagálni szokott.

Tarlós szerint Karácsony felelősséget érzett a Pride betiltásának idején, és „beleállt” az ügybe, de előtte és utána is számos olyan ellenzéki ügyet vállalt fel, ami az Orbán-kormány szemét szúrhatta. Az, hogy Karácsony Gergely vezetési stílusa helyett őt kit tartana ideálisnak, Tarlós elmondta, Tóth József XIII. kerületi, szocialista polgármestert ő mindig remek politikusnak, és vezetőnek tartotta, így ezen poszton is szívesen látná. De ugyanilyen alkalmasnak és jó politikusnak tartja Borbély Lénárd csepeli polgármestert is. Belőle Tarlós szerinte lehet még fideszes főpolgármester-jelölt is.

A volt főpolgármesternek a szolidaritási adóval összefüggő Karácsony-panaszokról is megvan a véleménye: „Már félévvel a hivatalba lépésem után egy újságíró azt mondta nekem, ne a múltról beszéljek, hanem a jövőről” – a volt főpolgármestere szerint ez utódjára nézve is kötelező lenne. Elmondta, Budapestet ő „250 milliárd forint adóssággal” vette át, és „85 milliárd forint, szabadon felhasználható többlettel” adta át. Szerinte ez a tény a nyilvánosságban torzul.

Elismerte ugyan, hogy a szolidaritási adó mögött politikai vita és nézeteltérés állhat, és az adó kivetése mögött meghúzódó logika néhány pontja homályos, ám Tarlós István szerint tény: vannak „mérhetetlenül gazdag települések”, amelyeknek azért mégis csak kötelessége lenne segíteni a kevésbé szerencsés településeket. Ilyen „gazdag önkormányzatként” említette például Budaörs városát.

Kérdésre Tarlós elárulta azt is, az önkormányzati közigazgatás rendszerét azért jelentősen meg tudná reformálni. Az ő budapesti rendszere sokkal „centralizáltabb, központosítottabb” lenne, mert mint elmondta: „ilyen sem a kommunista rendszerben, sem 1945 előtt nem volt, hogy a városrészek jogosítványai megegyeznek a fővárosi önkormányzat jogosítványaival. Ez nonszensz. Ez nem egy egységes város.”

Kifejtette, Budapest történelmi hagyományai mégis inkább azt kívánnák meg, hogy a politikai rendszerben hangsúlyosabban jelenjen meg az alá-fölérendeltség. Azt ugyan elismerte, a budapesti vízfej gazdasági értelemben nem akkora, mint gondolják: elmondta, ő is sokszor használta a fordulatot, hogy az ország nemzeti össztermékének 38 százalékát Budapesten termeli meg. Ez viszont azért torzít, tette hozzá, mert számos, vidéki telephelyen termelő cég Budapesten adózik, a termelés ezzel szemben vidéken zajlik.

Tarlós viszonylag nyíltan beszélt Orbán Viktor miniszterelnökkel főpolgármesterként ápolt kapcsolatáról is. Elárulta, „voltak nézetkülönbségek” közte és a kormányfő között. Zárt ajtók mögötti vitáikról most sem kívánt nyilatkozni, mint elmondta: „Hogy négyszemközt miről tárgyaltunk egymással, az csak Orbán Viktorra tartozik és rám.” Annyit azonban megosztott, nem tartja az akkori kapcsolatát összehasonlíthatónak Orbán Viktor és Karácsony Gergely mostani viszonyához.

Kóczián Péter Tarlós István visszaemlékezései kapcsán felidézte, a „Budapest főpolgármestere voltam” lapjain azt mondja, a 2019-es kampányt Tarlós „akarta is, meg nem is”. A volt városvezető erről ezt mondta: „A 2019-es választásról nem szívesen beszélek. Az, hogy a kampányt akartam is csinálni, meg nem is, nem így van, de kiengedtem a kezemből, mert tudat alatt nem akartam elvállalni. Ezért erről a választásról és kampányról nem akarok beszélni.”

Annyit azért mégis hozzátett, ha már elvállalta a kampányt, akkor ugyanúgy neki kellett volna irányítania a kampányát, mint azelőtt. Hozzátette, a jelöltséget „talán lojalitásból vállalta el, de ez életem egyik legrosszabb döntése volt.”

Röviden beszélt arról is, hogyan látja a Fidesz esélyeit a jövőben az önkormányzati választásokon. Ezeket Tarlós nem taksálja túl magasra. Ebben szerinte semmi meglepő nincs, hiszen megjegyezte „az elmúlt nyolcvan évben én voltam az egyetlen jobboldali városvezető”. Tarlós kritikát is gyakorolt: szerinte hiba volt Szenkirályi Alexandra 2024-es visszaléptetése Vitézy Dávid javára. Szentkirályit, mint főpolgármester-helyettest Tarlós egyébként „a saját felfedezettjeként” írta le, kommunikációs és szervezeti oldalon szerinte Szentkirályi erős politikus, „sokkal jobban ért ezekhez, mint Vitézy Dávid”, a Fideszen belül viszont a személyét ő „máshogy használta volna”

Tarlós szerint ugyan bántó, hogy a Fidesz Budapesten viszonylag gyenge, ám országosan szerinte egészen más a helyzet. A volt főpolgármester azt is reméli, hogy „áprilisban ez a kormány hivatalban fog maradni.” Hozzátette azt is, nem úgy szavaz majd a Fideszre „ahogy a Fradinak, vagy a Real Madridnak drukkolunk, hanem értelmi alapon”. Tarlós szerint, ha a Fidesz súlyos hibákat el is követett, „ebben a nemzetközi és hazai helyzetben nincs helye a kísérletezgetésnek”. Hozzátette, tünet, hogy a Tisza Párt környékén olyan emberek jelentek meg, mint Kapitány István: „Negyvenezer benzinkutat irányítani messze nem olyan, mint egy országot.” – mondta Tarlós István. Azt is bevallotta, Budapest ugyan mindig is liberális város volt, ám fájlalja, hogy az, amit ő „nemzeti liberalizmusnak” nevez, eltűnőben van a politikából, helyette szerinte a jelenlegi ellenzék előképei „Károlyi Mihály és a jakobinusok”.