A Közelkép legfrissebb adásában a DK sorsáról, a visszalépésekkel kapcsolatos hisztériáról és Orbán Viktor kottájáról ismerhetjük meg Schiffer András szokás szerint markáns véleményét.
Schiffer szerint Demokratikus Koalíció még mindig bejuthat a parlamentbe, de a párt olyan politikai és kommunikációs csapdába került, amely részben saját múltjából, részben a Tisza Párt által gerjesztett ellenzéki erőtérből következik. Hozzátette: „a sors fura fintora, vagy éppen történelmi igazságtétele lehet, hogy könnyen lehet, hogy a levélszavazatokkal fog a DK kihullani a Magyar Országgyűlésből”.
Dobrev Klára pártjának mai állapota több szempontból emlékezteti az LMP 2014-es helyzetére, de van egy lényeges különbség. Szerinte míg az akkori LMP „nyitott vegyértékekkel rendelkezett”, és különböző irányokból tudott szavazókat megszólítani, addig a DK-ban „iszonyatosan magukra zárták az ajtót”.
Úgy látja, Gyurcsány Ferenc tavalyi visszavonulása „esélyt adott volna a volt feleségének is és a monogramját viselő pártnak is, ezzel együtt bennmaradtak abban a rossz ízű, megkopott keretezésben”, amely nemcsak a hagyományos antikommunista közönség, hanem „mindenki számára, aki nem szimpatizált a 2004–2009 közötti kormányzással”, elfogadhatatlanná teszi a DK-t. A párt identitásválságára jellemző példaként említette, hogy hiába deklarálták, hogy ők „baloldali párt”, a Fidesz és a Tisza egykulcsos „adódemagógiáját” nem ők, hanem a Mi Hazánk „leplezte le”. Szerinte a bejelentett visszaléptetéseknek „kicsit összeomlás- és gyengeség szaga van”.
Úgy véli, a volt baloldali politikusok viselkedése „pontosan megmutatja azt a politikai kultúrát, ami a NER-t kitermelte”. Ez a rendszer „nem jöhetett volna létre, hogyha nem ilyen romlott erkölcsű hitvány emberek uralják a magyar politikát” – mutat rá.
Schiffert az is megdöbbenti, milyen erejű „mikroagressziót” kapnak a tiszás szimpatizánsoktól azok, akik nem lépnek vissza. Hangsúlyozza: a hisztéria már a személyes viszonyokat, „a mindennapi embereket is elérte, ismerősök, rokonok, barátok mocskolják egymást korábban példátlanul erőszakos stílusban. „Ez a ’32-33-as Németországnak a náci tempója, illetve Magyarországon utoljára ilyen tömegpszichózis a ’45 után volt Rákosi Mátyás bolsevista pártjánál” – szögezi le.
Úgy látja, a Tisza Párt sikerének kulcsa nem elsősorban programjában, hanem a tömeghatásban rejlik. „A Tisza egyetlen egy dolgot árul, a spektákulumot és az abból keletkező illúziót” – mutat rá. Szerinte az a politikai termék, hogy a Tisza mindenütt hatalmas tömeget képes felmutatni, és ezzel azt az érzetet kelti, hogy megállíthatatlanul árad.
Ez a tömeghatás a Fidesz szempontjából szerinte azért veszélyes, mert alááshatja a kormánypárt mozgósítási önbizalmát. Azt mondta, még a „egységsugarú Fideszes is azt látja, hogy Jézus Mária, hát ennél többen vannak”. Ezzel a Tisza nemcsak a saját táborát lelkesíti, hanem a Fidesz hagyományos „hozz még egy embert” logikáját is veszélyezteti.
Hogyan változtatta meg Orbán karakterét a Tisza felemelkedése? Mi értelme van a visszalépések körüli „révült hisztériának”, ha Magyar Péterék tényleg 20 százalékkal vezetnek? Mi lesz a sorsa nem induló pártoknak? Csak a keleti titkosszolgálatok kémkednek nálunk? Hogyan énekel az egész ellenzéki nyilvánosság Orbán kottájából?
Kiderül a friss Közelképből.
Bejelentkezés