A Monológ Extra friss adásában Ceglédi Zoltán izgalmas gondolatkísérletre invitálja a nézőt: mi lenne, ha értékek és programok mentén döntenénk a választásokon?

Persze nem a 2026-oson. Az ugyanis az elemző szerint már menthetetlenül csak arról tud szólni, hogy „Orbán, vagy nem Orbán”. Mindkét nagy párt „arról fog üvelteni”, hogy most ne a bűneiket, mulasztásaikat, gyengeségeiket, vagy a terveiket nézzük, hanem csak azt, hogy ne ma másik győzzön.
 


Ebbe bele kell törődnünk, ám 2030-ban „csinálhatnánk máshogy” – veti fel Ceglédi. Felidézi az SZDSZ 2006-os kampányát, amelyet azért „ment gajra”, mert a párt és holdudvara nem tudta képviselni saját értékeit és elképzeléseit. Ugyanis „annyi fontos voltOrbán Viktornak a hatalomtól való távol tartása, hogy ezt felül kellett írni és úgy beállni Gyurcsány Ferenc mögé, ahogyan az nem szerepelt a tervek között.”

Az elemző felidézi a 2010-es „sokszínűségi Kánaánt”, amikor „szar, szappan, szalámi elindulhatott a választásokon, tét nélkül”, hiszen egyértelmű volt, hogy a Fidesz fog győzni.

Szerinte 2014 volt az első „igazán szomorú állomás”, amikor „ossezordítottak egy közös listát”. „És megint nem arról lehetett beszélni, hogy mit szeretnénk, hanem hogy ne az Orbán, ne az Orbán!” – mutat rá. Felidézi az úgynevezett esélyes jelöltekre” szavazás taktikáját, „ami megint csak nem arról szólt, hogy az ember az agya, a szíve mentén szavazzon.”Márki-Zay Péter 2022-es közös jelöltségét a zsákutcás takitika „iskolapéldájának” tartja, amikor „mögötte áll öndefiníciója szerint baloldali, meg liberális, meg zöld, meg jobboldali, ex-szélsőjobboldali alakulat, és mind nem azt mondja, amit igazából szeretne.”

A jelenség szerinte Magyar Péterrel „ér csúcsra”, „hogy tulajdonképpen a Fidesz közepéből sikerül kiemelni egy szereplőt, és most ő mögé kell beállni, nem mondhatunk semmit.” Úgy véli, nem állja meg a helyét az az érv, hogy „most már csak ezt lehet, mert minden mást kipróbáltunk.”

Van ugyanis valami, amit még nem próbáltunk: az elvszerűség, a szívből politizálás, az nem volt még terítéken.” „Mondjátok, amit szeretnétek, amit gondoltok, amiben hisztek, tegyétek az emberek elé, és majd meglátjuk, hogy ők erről mit gondolnak” – hívja fel a pártokat Ceglédi. A szavazókat pedig arra kéri, hogy „2026-ban lesz, ami lesz”, de utána határozzuk el, hogy „nem fogjuk be az orrunkat, nem kötünk kompromisszumot”, csak olyan politikust és politikai erőt támogatunk, akit „tudunk vállalni, akivel egyetértünk.”

Mit kezdjünk a politikai kopaszodással? Mi a „Mi Hazánk chill” titka? Milyen lenne egy igazi liberális, zöld, vagy balos párt?

Kiderül az adásból.