Az év utolsó Monológjában Ceglédi Zoltán többek közt a karaokepolitikáról, Maruzsa Zoltán elhíresült videójáról, meg úgy általában az egyre inkább tartalomgyártássá váló politikáról elmélkedik – és bemutat egy exkluzív videót is Magyar Péterről.
Természetesen most sem maradhat el a Monológ konzultáció, melynek keretében ezúttal arról mondhatjuk el véleményüket, mit várunk 2026-ban Cegléditől:
A. Több publicisztikát,
B. Több videót,
C. Hosszú beszélgetéseket Spotify-on,
D. Egyéb, beírom kommentben
Az elemző a műsor nagy részét ezúttal a politika karaokévá válásának szenteli. Szerinte egy tehetségkutató résztvevőihez hasonlóan a politikusok is besorolhatóak három kategóriába. Az első saját szerzeményét adja elő. Ilyenkor a produkció „jó vagy rossz, de művésszel, alkotó művésszel állunk szemben.”
A másodiknak valaki megírja a dalt, de hozzátesz, egyedi módon adja elő, mint mondjuk Tom Jones, akinek elég meghallani a hangját, már tudjuk, kiről van szó.
A harmadik a karaokés, aki nem szerzője a dalnak, „és az előadás során is megpróbál utánozni, mímelni valamit kifelé”, és ordít róla, hogy „nem érti és nem is érzi, hogy mi a produkció”. Ceglédi nem csak a színpadon, de a politikában is ezt a típust „rühelli a legjobban”, mert „feleslegesnek ás károsnak” tartja.
Szerinte ennek iskolapéldája volt Maruzsa Zoltán elhíresült, TikTok-trendet másolni próbáló videója. Amelynél már csak a botrány utáni „iszonyú elszólása” volt rosszabb, mely szerint „ilyen a popszakma”. „Pont azt kéne megérteni, hogy semmi köze nincs egy köznevelési államtitkárnak ehhez a popszakmai megjelenéshez.”
Hozzáteszi: ennek a műfajnak vannak profi felhasználói is, közülük is a legnagyobb haszonélvezője Magyar Péter. A politikus „az online térben született meg”, és a karaokepolitikus abszolút mintapéldája. Jellemző példaként azt a videót mutatja be, amikor egy fiatal „spontán” hajvágást ajánl fel a Tisza vezetőjének. Ceglédi szerint teljesen egyértelmű, hogy ez kamu, valójába előre megbeszélték az egészet. Láthatunk egy „egy kamerával hátrábbi felvételt” is, amely megmutatja, valójában hogyan is készülnek ez a „spontán” és „intim” felvételek. Ezzel egyébként semmi baj nem lenne, „kurva fölösleges eljátszani ezt”, hiszen „egyik sem jó színész” – jegyzi meg.
Szerinte az igazi probléma az, hogy ez a műfaj veszi át az uralmat a közélet felett. „A rövid távú figyelem legyőzi a hosszú távú felelősséget” és így végül „a formát hazudjuk tartalomnak”.
Hogyan válik a botrány kudarcból tartalommá? Hogyan lesz a képviselőből influenszer? Hogyan lehetne visszatenni oda, ahová való? Hogyan lehet menő az unalmas politikus?
Kiderül a műsorból.
Bejelentkezés