Két sokat próbált televíziós volt Virányi Orsolya és Németh Róbert vendége. A téma a hazai kereskedelmi televíziózás közel harminc éve. Kulisszatitkok és a kamera másik oldala.
 


1997. októberében elindult a TV2, nem sokkal később pedig az RTL Klub is, ez pedig megváltoztatta a hazai média, sajtó, kommunikáció, szórakoztatóipar, kultúra, sőt politika tájképét is. A friss Csemegepult mindkét vendége évtizedeket töltött a televíziózásban – Sváby ott volt a kertévék első pillanataiban, de Rubin Kristóf is már a 2000-es évek legeleje óta tevékenykedik ezen a területen. Azóta számos műsor és produkció kitalálásában és „levezénylésében” volt szerepük.

És harminc év ide vagy oda, mindketten a televíziózás megszállottjai máig, ez derül ki a műsorból. Sváby Andrást a mai napig lelkesíti a műsorkészítés, figyeli az adatokat, izgatja miért sikerült jól vagy éppen nem sikerült valamely tévés produkció. Rubin Kristóf szerint a helyzet még ennél is „súlyosabb”, a tévézés egyfajta függőség, máshol nehezen megszerezhető élmény. Ráadásul, teszi hozzá, „állandóan megújuló műfaj, produkcióról-produkcióra újra ki kell találni”.

Pedig legalább tíz év temetjük úgy általában televíziózást, ám napjainkban, amikor az új platformok már végképp nagyon markáns szerepet játszanak, minden eddiginél relevánsabb a kérdés, mi lesz a tévés műfajjal. „Tévé alatt mindenki a lineáris televíziózást érti, holott ezen már mindenki túl van, és nem csak tevékenységében, hanem a gondolataiban is. A tévére szerintem úgy kell tekinteni, mint egy tartalomgyártó helyszínre.”, mondja Sváby, és hozzáteszi, amit a Youtube-on látunk, annak is a jelentős része televíziós tartalom. „Történetet és információt mindig fogunk fogyasztani, és ezt valahogy mindig az adott trendeknek megfelelően fogjuk csinálni”, teszi hozzá Rubin Kristóf.

A televíziózás – és azon belül a kereskedelmi tévézés – mindeközben rengeteget változott, és nem csak maga a tévé, hanem az emberek életében elfoglalt helye, és az életünkre gyakorolt hatása is. „A kereskedelmi tévék indulása az egy elképesztő kalandorvállalkozás volt, kalandortípusú emberektől”, mondja Sváby. Még a TV2 indulását megelőző este is egészen hihetetlennek tűnt, hogy itt mi fog másnap elindulni, emlékszik vissza az első hazai kereskedelmi televízió indulását megelőző különös pillanatokra. Sváby a műsorban felidézi a Napló indulását és néhány különös anekdotát is mellékel hozzá. Egy dolog változatlan, teszi hozzá Rubin Kristóf, a két hazai kereskedelmi televízió közti rivalizálás, harc, néhol ellenségeskedés. Rubin hozzáteszi, a legizgalmasabb időszak szerinte a 2000-es évek elejétől a 2011-ig tartó időszak volt, „mert mindent elsőként lehetett kipróbálni”.

A kereskedelmi televíziók történetének egyik kulcsmomentuma a valóságsók, a reality robbanása, és annak tömegkulturális hatása. A korai Big Brother vagy Megasztár idején szinte kiürültek az utcák szombat este, az emberek ezeket a műsorokat nézték. „Amikor a Big Brother-házat kezdtük építeni – megjöttek Hollandiából a kamionok, azok ott szétnyíltak, az egyikben ott volt a vezérlő, a másikban harminc darab kamera –, megépítettük a folyosót, majd elindult a műsor, hát az valami elképesztő volt. Azt éreztük, hogy tényleg valamiféle televíziós történelemnek vagyunk a része”, mondja Sváby. Rubin Kristóf szerint olyan váltás volt ez a hazai tömegkultúrában, mint, amikor a hazai kereskedelemben a rendszerváltás után már nem csak karácsonykor lehetett banánt kapni. És még egy lényeges változás, teszi hozzá Rubin Kristóf: először a hazai televíziózás során civil emberek nagy számban megjelentek a tévében – legyen szó a Mónika Show-ról vagy a már említett valóságsókról. A kereskedelmi televíziók ismert arcai pedig a tévénézők családtagjai lettek. De vajon miért nincsenek (igazán) late night show-k a magyar kereskedelmi televíziózásban, ez a kérdés is felmerül.

A friss Csemegepultban ezek mellett szó esik a TV2 és az RTL folyamatosan rivalizálásának „finomságairól” és részleteiről is, az új médiaplatformok és az algoritmus szerepéről, felmerül a „régen minden jobb volt” kérdése, de a vendégek és a műsorvezetők beszélgetnek arról is, mindent felülíró adat-e a nézettség, van-e az alapvetően üzleti vállalkozásnak számító kertévézésben szerepe a küldetéstudatnak vagy a kultúrmissziónak, és az is előkerül, hol vannak a kereskedelmi televíziózásban az etikai és morális minimumok és határok, valamint az is, mi is az a thrash, és, hogy mi mindent tekinthetünk annak. Végül, de nem utolsó sorban arról is szót ejtenek, hol van a kereskedelmi televíziózásban a politika, és milyen szerepe lett a politikában a kereskedelmi tévékre is jellemző tömegkulturális tálalásnak.