Venezuelát bombázzuk, írja hajnal négykor a vejem. Kíváncsi vagyok, hogyan üti ez az olaj árát hétfőn.
Ha a drogok is ott lennének a tőzsdén, kíváncsiak lehetnénk, hogyan üti ez az esemény a hétfői árakat.
Drugs and Oil, a tökéletes kombináció, DROIL.
És természetesen nézzük majd, mit csinál a bitcoin.
A mindig legmegbízhatóbb Pentagon-hírforrás, a híres Twitter-feed, a The Pentagon Pizza Tracker már hajnali egy óra harminckor nagy forgalomról tudósított, ami mindig nagy durranást jelent.
Az én első kérdésem, hogy elrendezzük-e Iránt is ezzel együtt? Kubát? Nem véletlen, hogy itt volt a héten Netanjahu. Nem lepne meg, ha a Moszad szedte volna össze a Maduro családot, cserébe egy kis iráni segítségért. De mindegy, hogy ki, éppen ideje.
Valami beindult.
A konteó már régen jelezte, Venezuela nem csak olaj, nem csak drog, nem csak orosz és kínai befolyás, nem csak BRICS – ha igaz, onnan szervezték a választási csalásokat is a demokraták.
Az első mondat a New York Post kommentszekciójában: Ha elég gyorsan felszabadítjuk Venezuelát és Iránt, Trump New York állam és New York város felszabadítására koncentrálhat.
Vicces ez, de ugyanakkor kritikus probléma – levenni végre a fojtogató baloldali hurkot Amerika nyakáról. Lehet, hogy itt és ezzel kezdődik el valójában ez a hadművelet, egy szabad, de Amerika által ellenőrzött Latin-Amerikával.
A mai amerikai polgárháború egyik gócpontja elvégre Kuba és Caracas. Innen jön nemcsak az ideológia, de a beavatkozás is. Olyan ez, mint Mexikó – a narkós gengszterek tartják kezükben az amerikai politikusok jó részét is, Arizona, Kalifornia, Új-Mexikó, és terjeszkednek, ahová lehet. Taktikájuk egyszerű, jó üzlettársak, megtesznek bármit a közös érdek szellemében. És sok a közös érdekük a demokratákkal.
Volt egy professzorom az egyetemen, New Yorkban – réges-régen, amikor még dőlt a pénz Venezuelában és világhírűen szépek voltak a lányok. De Mato, vagy valami ilyesmi volt a neve. Jómódú caracasi polgári családból jött, történelmet tanított. Hosszú Che Guevara-haja volt, szépen öltözködött, fehér ing, nyakkendő. Gyakran a kommunizmus szükségszerűségéről beszélt a diákoknak. Szégyellte hazáját, a kapitalista elnyomó rendszert.
Később megkérdeztem volna tőle, na öreg, milyen a kommunizmus, amikor rajtatok ül? Amikor nem elméleti? Amikor nincs mit enni, amikor eltűnik minden gazdagság egy országból. Amikor nem lehet össze-vissza dumálni, Amerikában egyetemen tanítani.
De jobb nem kérdezni. Nem kívánom én azt senkinek.
Borítókép: Caracas felett az ég 2026. január 3-ra virradó éjjel / fotó: Federico PARRA / AFP
Bejelentkezés