Koncz Zsuzsát hallgattam ma reggel. Spotify. Kisvirág album, Valahol egy lány. Sokszor elfelejtjük – hiszen többnyire a Szörényi–Bródy-pároson van a fókusz –, milyen tökéletes is volt Illés Lajos. A kis zongora-bevezető, és a halálosan gyönyörű moduláció a dal végén. Valahol így van ez. Meghallgatom tizenötször és észreveszek valamit. A második sor a moduláció során, valahol így van ez, valahogy így van ez. A valahogy. Talán más is észrevette ezt? Talán én nem hallom jól?
Sok minden történt ma. Telihold. Meghalt Dick Cheney, az egykori deep state-kígyó feje, a volt Bush-alelnök. Egy pár órára átveszi a vezető hír pozícióját. Öreg háborús uszító az öbölháborúkból. Talán mindez szimbolikus. Egy halál, egy újjászületés.
Milyen a hangulat ma New Yorkban?
Magyar kultúrtörténeti választ adok. Ezek a fiatalok, 1967. Pontosan ilyen a hangulat. Ta-tarada-dam. Ahogy Szörényi Levente nyomja teli tüdővel.
Valami nagyon nagy történt ebben a nagyon nagy városban. Kérdezhetnénk, milyen nagy is ez a város, New York? Mit mond a ChatGPT?
„A legfrissebb GDP-adatok alapján New York City gazdasága körülbelül 10-11-szer nagyobb, mint Magyarországé.”
Ilyen nagy.
Mi történt?
Bökjük ki ezt is a teljesség kedvéért, mert hozzátartozik a mai nap igazságához. Pontosan tízkor lejön a feleségem a második emeleti irodájából. Sápadt arc, nem hiszed el, mondja. Most beszéltem a személyzetissel. Kirúgtak.
Adtak neki hat hónap végkielégítést, aztán vége. Nem aggódok. Jó programozó, lesz hamar másik munkája, de mégis. AI-boom, de suttyomban leépítenek a nagyvállalatok. Valami nincs rendben.
A nagyobbik fiam reggel küld egy sms-t.
„Szerintem Zohran fog nyerni. Sok idősebb generációkba tartozó ember elmegy szavazni, de szerintem megosztottak. Néhányan Zohranra szavaznak, a legtöbbjük Cuomóra, majd még néhányan Sliwára. A fiatalabb generációk viszont szinte egyhangúan szavaznak.”
A kisebbik fiam is bejelentkezik – ő egy New York-i izraeli cégnél dolgozik.
„Az egész iroda Cuomóra szavazott. Nem vagyunk éppen boldogok Mamdani miatt. De úgy tűnik, a kis rohadék simán megnyerni. Na, mindegy. Az emberek majd hamar megtanulják, milyen is a szuperwoke.”
Demokrata polgárháború. Családháború. Szerencsére a lányom kimarad ebből. Oldalast párol ebédre. Talán jobban kijön, mondja, mintha egyszerűen sütném, és a végén odateszem a grillre, hogy kapjon egy kis színt.
Trump is megszólal. Miért ne. De rosszkor és rosszul. Nem jó a vesztes oldalára állni. Nem mondta neki senki, a nagy zajban a csend aranyat ér. Talán jobb stratégia lett volna a jövőre, az ifjúságra szavazni.
Összedőlt a klasszikus demokrata párt, írják mindenhol az újságok. A hamvaiból emelkedik ez a fiatal főnixmadár. Amennyire nem akarja elfogadni az ember, hogy egy fiatal, naiv szocialista nyerte meg New York polgármester-választását, ebben a pillanatban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az embereknek elege volt a megszokott hazug, korrupt demokrata politikából, Clinton, Cuomo, Obama, Biden kétszínűségéből, a demokraták által rendezett Covid-diktatúrából. Új embert akartak, új arcot. Még ha naiv is, még ha képzetlen is, még ha szocialista is, egy olyan valakit, aki olyan, mint ők. Egyszerű, mosolygós, a jövőben hívő. Ezért nem akarja az ember legázolni ezt az érzést. Mintha a karácsonyt venné el egy bűbájos gyermektől. Nem szabad most megbántani őket a koszos, cinikus realizmusunkkal. Énekeljenek boldogan ma, mint Koncz Zsuzsa egykor.
Úgy várok rád, kis herceg.
Még várok rád, kis herceg.
Oly boldogan élhetnénk.
Borítókép: Zohran Mamdani a New York-i polgármester-választás győztese a választás napján, 2025. november 4-én a brooklyni Paramount színházban / fotó: Angelina Katsanis / AFP
Bejelentkezés