A vihar kapujában című 1950-es Kuroszava Akira-film jelenete / fotó: Wikipedia

A vihar kapujában a filmművészet egyik legemlékezetesebb alkotása, 1950-ben jelent meg. Lassan hetvenhat éve ennek, de még mindig kijózanítóan friss a mondanivalója. Sokszor vetítettem fiatal koromban New Yorkban, az egyetemen. Szerették a diákok, hosszú viták sora követett minden előadást. 

A filmtörténelem egyik leggyakoribb kérdése ez. Ki ölte meg a szamurájt? 

Kuroszava Akira gazdag hagyatékában találjuk a megbízhatatlan narrátor-effektust. A film a négy főszereplő tanúvallomását elemzi, megszólal a szamuráj szelleme, a felesége, a bandita és a favágó. Mivel mind a négy karakter másképpen látja a lezajlott eseményeket – ebben az esetben a gyilkosságot és az erőszakot – a néző soha nem tudja meg a hiteles történetet. Így örökre csak találgathat. 

Mit viszünk magunkkal ebből a zseniális filmből? 

Gyakran ez az egyszerű válasz került a diákok súgólapjára: a film egyik célja annak bemutatása, hogy

az igazság szubjektív és megbízhatatlan, ezért az egyetlen, vagy egy objektív válasz keresése értelmetlen. És ilyen ez a háború is. 

Ugyanaz a film, csak más szereplőkkel, az ajatollah szelleme, Benjamin Netanjahu, Donald Trump és egy mindenkori favágó. 

És nem csak a puskaporfüsttől nehéz tisztán látni, ilyen maga a politika, az örökös érdek, az állandósult megtévesztés, gyarló emberi mivoltuk, és vissza ide, a háború.

Carthago delenda est, írja a háborús kemény mag, eltakarítjuk Teheránt! Lenyisszantjuk a polip csápjait! Elég volt! Vége! Új történelmet írunk! 

Halál Izraelre és a Nagy Sátánra!, kiállt a sírból az ajatollah szelleme. 

Reginam occidere nolite timere bonum est si omnes consentiunt ego non contradico, szól be a favágó, A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.

Sokasodnak a szempontok, egyre nehezül az objektív megítélés. 

A csőben vagyunk. Behúztuk magunkat. 

Izrael behúzta Amerikát. Amerika behúzta Izraelt. 

Elvihetjük az olajat, ha már éppen csőben vagyunk?, kérdezi a favágó.

Regime change. Mindenki ismeri már ezt a kifejezést. 

A francia filozófus, Jacques Derrida írt a kulturális eltolódás és változás tényezőiről. Mennyire lehetséges a változás, és milyen hatással és ellenhatással jár egy kritikus konfliktus a mindenkori társadalomra? 

És igaz ez a kérdés a mostani háborúban is.

Mennyire változtatja meg a háború az iráni-perzsa kultúrát, politikát, gazdaságot, de még érdekesebb megkérdezni azt, mennyire változik Irán körül a világ, Izrael, az Egyesült Államok, Kína és Oroszország. Mert ez ad okot aggodalomra. Hogy belőlünk mi lesz. 

Szokatlanul nagy a csend Amerikában. Nem kérdés, miért. 

Átkeltünk a Rubiconon. 

A média történetet mesél történet után. Sok a főszereplő, most mindenki ajatollah, most mindenki mindenható.

Mindannyian szeretnénk valamit elfelejteni, írja Kuroszava, ezért mesélünk történeteket. Így könnyebb.

 

 

Borítókép: A vihar kapujában című 1950-es Kuroszava Akira-film jelenete / fotó: Wikipedia