Donald Trump elnök a maga sajátos öntömjénező módján természetesen elvitte a show-t a Béketanács alakuló ülésén – egy nappal az Elnökök napja után (ezen a napon, február 16-án – mely hivatalos állami ünnep – az amerikai elnököket ünnepli az Egyesült Államok). A washingtoni Amerikai Béke Intézet székházában, azaz új nevén a Donald J. Trump Béke Intézetben tartott nagyszabású konferencián mintegy 40 állam és kormányfő vett részt, többnyire ázsiai, latin-amerikai országok vezetői, valamint egy-két európai vezető, így Magyarország vagy Albánia részéről, továbbá megfigyelő státusban az utolsó pillanatban csatlakozott Románia is.
Szíveslátás, vendéglátás
Orbán Viktor magyar miniszterelnök, egyetlen uniós miniszterelnökként, mint Trump elnök közeli barátja és szövetségese kiemelt szerepben vett részt az eseményen, és az új jobboldali argentin elnök mellett foglalt helyet. Trump kétszer is bemutatta Orbánt, és – nyíltan támogatva választási kampányát – méltatta a „nagyszerű és kemény magyar vezetőt”, valamint szót ejtett a szintén uniós államot képviselő román államfőről, Nicusor Dan elnökről is, akit tévesen miniszterelnökként mutatott be.
Trump elnöknek, a visszatetsző öndicsérő szuperlatívuszok mellett – személyiségét ismerve nem lepődünk meg ezen – nem ez volt az egyetlen bakija köszöntő beszédében. Egyiptomot és az óriási nílusi Asszuán-gátat dicsérve például megemlítette, hogy tulajdonképpen azt is az amerikaiak hozták létre, miközben azt valójában az egyiptomiak felkérésére szovjet mérnökök építették, miután az 1960-as években az amerikaiak kivonultak a megaprojektből.
Ugyancsak némileg groteszk volt, hogy Trump elnök a sajtóból értesült arról, a két szembenálló atomnagyhatalom, India és Pakisztán a levegőben is csatát vív egymással, amit ő aztán nem nézhetett tétlenül, és a 200 százalékos amerikai vámbüntetések fenyegető hatására a felek inkább békét kötöttek egymással. Mellékes, de talán fontos részlet, hogy az indiai és pakisztáni diplomáciai vezetők úgy emlékeznek a történtekre, hogy teljességgel önmaguktól jutottak a békéig és a harcok befejezéséhez, és egyáltalán nem a Fehér Ház nyomásának engedtek.
Barátok közt
Ami az ENSZ Biztonsági Tanácsának tavaly novemberi felhatalmazásával létrehozott és „gigászi történelmi diplomáciai sikerként” beharangozott gázai Béketanácsot illeti, a kritikus hangok folyamatosan hangsúlyozzák, mintha fontosabb lenne a résztvevő néhány tucatnyi államfőnél, hogy valójában kik nem vesznek részt a Trump-féle „mini-ENSZ tanácsában” – Gáza újjáépítése és az izraeli–palesztin megbékélés jegyében. Nos, az USA-n kívül az ENSZ Biztonsági Tanácsának egyetlen tagja sem vesz részt a tanácskozásokon, ahogyan látványosan távol maradtak a szövetséges európai, de Trump elnökkel nem kifejezetten baráti viszonyt ápoló európai hatalmak képviselői is.
A sokat emlegetett „globális Dél” és a BRICS meghatározó államai közül nem képviselteti magát a szervezetben Kína, Oroszország, India, Brazília, Mexikó vagy éppen a Dél-afrikai Köztársaság sem. Továbbá különös módon nem kapott meghívást a ciszjordániai Palesztin Hatóság vezetősége, vagy a terrorszervezetnek tekintett Hamász politikai szárnya sem – azaz tulajdonképpen senki sem képviseltette magát a kaotikus gázai hatalmi erőtérből, hacsak az úgymond védhatalmi státusú Egyiptom vagy Jordánia küldöttséget nem tekintjük annak.
Egyesült nemzetek?
A tanácskozást életre hívó intenciók felől nézve Donald Trump éles ENSZ-kritikája megalapozottnak és jogosnak tűnik, hiszen a világszervezet immár igencsak elavult struktúrája és nagyon lomha döntéshozatali mechanizmusa, illetve részben épp a nagyhatalmak gáncsoskodása miatt már nem képes ellátni a béketeremtő vagy békefenntartó feladatait, és megakadályozni azt, hogy újabb háborúk törjenek ki – miképp azt az ENSZ Alapokmánya 1945 óta rögzíti.
Kényelmetlen kérdések
Az évszázados szembenállás és kölcsönös gyűlölet feloldására és a megbékélésre, a gázai újjáépítésre irányuló trumpi igyekezet kétségtelenül szép és dicséretes dolognak tűnik, azonban a valóság próbája még várat magára, a kényelmetlen részletek és a kivitelezés realitása tekintetében komoly aggályok és kérdések merülnek fel. Például ki fogja majd irányítani Gázát – Talán Tony Blair? Ugyan már! –, főleg, ha de facto még mindig a részben szétvert Hamász az úr a romok felett, több száz vagy akár ezernyi rejtőzködő fegyveresével?
Az is kérdés, hogy mit szólnak a grandiózus tervekhez és az Izraellel való megbékéléshez az ókori életszínvonalra visszabombázott, a romokon nyomorgó gázai palesztinok milliói. Még az is elképzelhető a sajátos nagyhatalmi hübriszt és logikát látva, hogy a tanácskozó felek (Izrael, az USA és akár a szomszédos arab államok, mint Egyiptom és Jordánia) meg sem kérdezik a gázaiakat saját jövőjükről. Felmerül, hogy ki fogja állni a városi infrastruktúra teljes újraépítésének tetemes költségeit, melyek egyes számítások szerint legkevesebb 70 milliárd dollárra rúgnak, a folyamat pedig minden bizonnyal legalább 15 évet igényelne, feltéve, hogy sikerül gyorsan megszabadulni a mintegy 2 millió tonnányi romhalmaztól és építési törmeléktől, hiszen a gázai övezet épületeinek mintegy 80 százaléka megsemmisült a három évig tartó háborús pusztításban. Eddig mintegy 17 milliárd dollárnyi segélyfelajánlás érkezett a Béketanács résztvevőitől, ebből 10 milliárd dollár az amerikai rész. Mindez egyébként még igen messze van a nagyszabású rendrakáshoz szükséges minimális összegtől, melynek terepe egy nagyjából Buda nagyságú terület, ami nem kevesek szerint jelen állapotában maga a földi pokol.
Ó, Riviéra!
Az amerikai felet képviselő tárgyalásvezető, Jared Kushner (Donald Trump befolyásos veje, milliomos New York-i ingatlanfejlesztő, a 2021-es Ábrahám-megállapodások atyja), valamint Steve Witkoff (elnöki különmegbízott, ugyancsak egykori milliárdos ingatlanfejlesztő) elkötelezettnek mutatkozik a megbékélési folyamat beindítása és a „Gázai Riviéra” ingatlanfejlesztési megaprojekt sikere mellett. Mindazonáltal az arab államok és az európaiak már jóval kevésbé bizakodóak e tekintetben – ismerve a háttérben munkálkodó gyilkos érzelmek valódiságát és a valláspolitikai jellegű kényes ügyek komplexitását, nem is beszélve a gombamód szaporodó újabb zsidó telepek ügyéről, amelyekről ez alkalommal nem is esett szó.
Az alapinfrastruktúrát akár még gyorsan újra is építhetik, ellenben a tartós békéhez ennél sokkal többre van szükség a gyűlölettel súlyosan terhelt környezetben. A valódi rendezés a gázai lakosság (és a Hamász) beleegyezése, illetve Izrael politikai attitűdváltása nélkül nem fog megvalósulni egyhamar. Izrael (és legfőbb támogatója, az Egyesült Államok) a gázai háborút ugyan megnyerte a Hamász terrorja ellen, ám annak legfőbb támasza, Irán még talpon van – kérdés, hogy sikerül-e elérniük a tartós békét és megalapozniuk a békés együttélést.
A szerző a nemzetközi kapcsolatok elemzője, az ÖT állandó szerzője
Borítókép: Donald Trump a Béketanács washingtoni találkozóján, 2026 február 19-én / fotó: Murat Gok / ANADOLU / Anadolu via AFP
Bejelentkezés