Gondoltam egyet, és a februári hideg ellenére elvonatoztam Veszprémbe, ahol az évnek ebben a kellemetlen időszakában rendezik meg a Holtszezon Irodalmi Fesztivált. Az elnevezés ellenére valójában egy összművészeti rendezvénysorozatról van szó, ahol az irodalom mellett a zene vagy a képzőművészet is fontos szerepet kap. Közben felidéztem korábbi veszprémi élményeimet, és megkérdeztem másokat, ők hogyan látták a várost régebben, és milyennek látják ma.

Jó volt, csak szar volt

„Az Utcazene Fesztivál az utcán van” – adott nekem nem túl informatív útbaigazítást egy fiatal pár tizenvalahány évvel ezelőtt, miután egy forró nyári napon a városba buszoztam a csopaki strandról. Valahol a buszpályaudvar környékén jártam, és percekkel később meg is találtam, amit kerestem. Színes forgatagra emlékszem, hömpölygő tömegre, rengeteg spontaneitásra, egy-egy sztárzenekart leszámítva hobbi-, amatőr és/vagy feltörekvő helyi zenészekre, meg messziről érkezett, nálunk ismeretlen bandákra.

A Veszprémi Utcazene Fesztiválra jó tíz évvel később jutottam el újra, és nehezen tudtam eldönteni, hogy én öregedtem meg, vagy a világ lett rosszabb hely. A kettő persze nem zárja ki egymást, mindenesetre a rendezvény éppen két járványhullám és lezárási őrület közé esett, és talán ez is rányomta a bélyegét a hangulatra. A fesztivált keretek közé szorították, kisebb, szürkébb lett. „Jó volt, csak szar volt” – mondta valaki a kocsmában, és nem tudtam volna vitatkozni vele. Igaz, éjfél után azért néhány zenész még összeállt örömzenélni, de a rendőrök nemsokára szétzavarták őket, mert rendnek kell lenni, és abba semmiféle bohémság nem fér bele.

Azóta olyan városnak látom Veszprémet, ami a szerencsés adottságaira – a Bakony túraútvonalai és a Balaton strandja is közel vannak, és Budapest sincs messze – alapozva többet is kihozhatna magából, de amivel érdemes időről időre tenni egy próbát.

Rohadjon meg az összes könyvbemutató

A Holtszezon Irodalmi Fesztiválon most jártam először, tehát tiszta lappal indult nálam.  Egy kicsit azért tartottam tőle, hogy a város szép ruhákba öltözött értelmisége látogatja majd a Budapestről érkezett írók rendezvényeit, de az összkép ennél azért vegyesebb. A szállásom amúgy a Vár közelében volt, pár lépésnyire az egyik legismertebb veszprémi lakos, Simicska Lajos rezidenciájától, és még a törzshelyére, az Elefánt étterembe is betértem ebédelni, de a mestert elkerültem.

Az első program, amit péntek este elcsíptem...