1949 pünkösdjén fehér lovon érkezett Csíksomlyóra, ahol hívek ezrei várták – a hatalom emberei már a letartóztatására készültek, ám a tömegben nem tudtak a közelébe férkőzni. Néhány héttel később két autóval próbálták kijátszani az őt üldöző állambiztonságiakat, a csel egy időre sikerült, a börtönt azonban nem kerülhette el. Márton Áron életét mégsem a szabadság elveszítése, hanem az határozta meg, hogy sem az üldöztetés, sem a fenyegetés hatására nem volt hajlandó feladni az elveit. 1896. augusztus 28-án született, idén születésének 130. évfordulójára emlékezünk.
„Az egyház akkor fogja vonzani a kívülállókat és akkor valósul meg a keresztény egyházak és közösségek közös óhaja és törekvése, az összes keresztények egysége, ha rólunk is elmondhatják, mint az első századok keresztényeiről: Nézd, ezek mennyire szeretik egymást” – írta utolsó püspöki körlevelében Márton Áron, halála előtt néhány hónappal. A körlevél egészen pontosan 1980. május 15-én kelt Gyulafehérváron. Másfél hónappal azelőtt, március 29-én II. János Pál pápától kapott táviratot: elfogadták a kérését, hogy letegye az egyházmegye vezetésének terhét. Márton Áron püspök számára az 1980-as év már a súlyos betegségről és az elmúlásról szólt.
Háborúból papneveldébe
Csíkszentdomokosi földművescsalád gyermekeként született, egy olyan világban, ahol a hit, a munka és a közösséghez való tartozás volt maga az élet. Fiatal éveit azonban hamar felforgatta az első világháború, az olasz fronton szolgált, megjárta az Isonzó vidékét és a Doberdói-fennsíkot is, háromszor megsebesült. A katonáskodás után sem vezetett egyenes út a papi hivatásig: hazatérve dolgozott, kereste a helyét, végül 1920-ban jelentkezett a gyulafehérvári papneveldébe. 1924-ben szentelték pappá. Gyergyóditróban, Gyergyószentmiklóson, majd Marosvásárhelyen szolgált, később Kolozsváron dolgozott. Nem elégedett meg a hagyományos lelkipásztori feladatokkal: fontosnak tartotta a fiatalok nevelését, a műveltség terjesztését és az erdélyi magyar közösség szellemi megerősítését is. György Lajos irodalomtörténésszel részt vett az Erdélyi Iskola című folyóirat elindításában, amely a népnevelés és a kulturális önszerveződés fontos fóruma lett. 1938 karácsonyán XI. Pius pápa kinevezte a gyulafehérvári egyházmegye püspökévé, 1939 februárjában szentelték fel Kolozsváron. Olyan időszakban lett püspökké, amikor Európát már a háború fenyegette, Erdélyben pedig egyre élesebbé váltak a politikai és nemzetiségi ellentétek – Márton Áron hamar megmutatta, hogy nem csupán egyházi vezetőként kívánja szolgálni a közösségét: ha...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.