Trieszt vagy Trst, Ljubljana vagy Laibach? | Balkáni képeslapok, 3. rész

A Balkánt az utóbbi néhány évben szerettem meg, annyira, hogy azóta igyekszem minden nyáron eljutni oda, és a lehető legkevesebb pénzből a lehető legtöbb helyet útba ejteni. De hol kezdődik a Balkán? A majdnem osztrák Szlovénia még oda tartozik? És ha igen, akkor esetleg oda tartozik a kicsit osztrák, kicsit szlovén Trieszt is?

Van egy mém arról, hogy Olaszország és az Balkán nagyjából ugyanolyan, csak éppen előbbinek jobb a marketingje: egy ember meglát egy fotót egy mediterrán város elhanyagolt sikátoráról, összefirkált, omladozó házfalakkal, undorodva nézi, hogy tessék, ilyen a Balkán, majd miután közlik vele, hogy a fénykép Nápolyban készült, elolvad a gyönyörtől. Nápolynak – és általában Olaszországnak – persze így sincs köze a Balkánhoz, Trieszt viszont határeset, mégiscsak az Isztriai-félsziget lábánál bújik meg.

Nem olasz, hanem trieszti

A trieszti vasútállomás restijében játékgépek, az asztalokon újságok, az egyik magazin címlapján a leshatáron megőszült Filippo Inzaghi fotója. Az Udine felől érkező vonaton alig utazott valakit rajtam kívül, a helyi buszok viszont tömve voltak. Az egyik kisbolt előtt egy kutya feküdt szomorú pofával. A balkáni nosztalgia akkor fogott el, amikor a San Siro nevű kocsmában megláttam, hogy pelinkovac és montenegrói rum is kapható, hátul pedig egy klasszikus pottyantós vécé várt rám. Igaz, a kocsmától egy saroknyira található szállásom fürdőszobájában még bidé is volt, a magamfajta hátizsákos utazó ritkán lát ilyet, szóval el is bizonytalanodtam: ezek szerint Trieszt mégsem balkáni.

A Monarchia kikötővárosa volt, ilyen értelemben a „miénk” is, közvetlen vasúti összeköttetésben állt Béccsel, és ahogy Budapesten, úgy itt is a Habsburg család tagjairól neveztek el városrészeket, ezért Triesztnek is van Terézvárosa és a Józsefvárosa, csak itt Borgo Teresiano és Borgo Giuseppino a nevük. Amúgy Triesztet csak mi írjuk Triesztnek, az osztrákoknak Triest, az olaszoknak Trieste, a szlovéneknek Trst. Ha a klasszicista és szecessziós palotákat és bérházakat nézi az ember, vagy a belvárostól messzebb, a tengerparton, egy sziklaszirten álló a Miramare-kastélyt, amelyet a tragikus sorsú Habsburg Ferdinánd Miksa osztrák főherceg, Ferenc József öccse építtetett, akkor egy kicsit Ausztriában érezheti magát.

Ha viszont a pizzériák, kávézók, borozók teraszait, meg a rengeteg robogót, akkor mégiscsak egy olasz várost láthat. A Canal Grande egyik hídján James Joyce...