Hallgasd meg!
Szerintem nem. Persze, fontos, de akadnak fontosabb kérdések is. Nem az éppen regnáló kormány és a kiépült rendszer minden bajunk forrása, ahogy az új kihívó megjelenésének sincs túl nagy jelentősége – nem ő jelenti a legnagyobb veszélyt a fennálló rendre, ha az egyik oldalról nézzük, és nem ő hozza el a megváltást, ha a másikról. De képesek vagyunk-e több oldalról nézni a dolgot?
Persze, jó lenne kilépni a buborékból, mondja egy újságíró két másik újságírónak egy hírelemző műsorban, majd felteszi a költői kérdés, hogy hogyan. Mert ez szerinte annyira nagyon nehéz. Az emberek általában szeretik olyanokkal körülvenni magukat, akik egyetértenek velük, az újságíró-influenszer ráadásul naponta kap pozitív visszajelzést a követőitől, a vele egyetértőktől, és még a túloldali vitapartnerek meg a gyalázkodó kommentelők is őt erősítik, hiszen neki van igaza, azoknak meg nincs, és ha a vitapartner vagy a kommentelő mindezek tetejébe még személyeskedő, aljas, alpári is, akkor készen is vagyunk: a társadalom felosztható jókra és rosszakra. És ha egy újságíró, aki napi tizennyolc órát tölt a hírek, jelenségek, folyamtok értelmezésével, lehetetlennek látja a kilépést a buborékból, vagyis megvizsgálni a saját szempontjai mellett más szempontokat, akkor miért is várnánk ezt el azoktól, akik ennél ritkábban fogyasztanak úgynevezett politikai tartalmakat.
Mintha egy sorozatot néznénk
Néha úgy tűnik, mintha sorozatként fogyasztanánk a politikai vitaműsorokat, a különféle podcast-adásokat, a hírportálok YouTube-csatornáinak interjúit, riportjait, elemző, beszélgető, oknyomozó adásait. Ahogy annak idején a Szomszédok vagy éppen a Trónok harca jól ismert arcai, szimpatikus és ellenszenves karakterei, úgy váltak most családtaggá a közéleti szereplők, az elemzők, szakértők, véleményvezérek és megmondóemberek. Epizódok vannak és évadok, a nyári slágerrel (Mocskos Fidesz!) átvészelt uborkaszezonban már mindenki izgatottan várta az őszi évadot, a tavaszi meg még ennél is izgibb lesz, hú, én is nagyon várom már. A régi arcok visszaülnek a megszokott vagy éppen megújított díszletek közé, feltűnnek, sőt berobbannak újak is, vándorolnak egyik stúdióból a másikba, szakértenek, megmondanak, egyetértenek és vitáznak, utóbbi persze sokkal érdekesebb, sőt még szerencsésebb, ha nemcsak vitáznak, hanem össze is csapnak, ütköznek, csattannak. Sokadszorra is kiderül, amit már addig is tudtunk, de hát annyira jó újra hallani. Az egyik oldal azt mondja...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.