Krakkó vagy Varsó Lengyelország igazi fővárosa? | Lengyelországi utazások | 2. rész

Az útinapló első része itt olvasható.

Propaganda a neve annak a kocsmának, ahova beülök. A falakon minden vörös, az a fajta hely, amiről nehéz eldönteni, hogy iróniával kezeli-e a szocialista múltat, vagy nosztalgiával tekint-e vissza rá. Helyi arcok üldögélnek a bárpultnál, kizárólag férfiak, húsztól hatvanig. A pult mögött egy fiatal lány fekete ruhában, rövid fekete hajjal, feketére rúzsozott szájjal.

Egy pohár sört kérek, hogy ne rúgjak be nagyon, még csak délután van. Percekkel később visszatér a cigizésből egy törzsvendég, széles vállú, zömök ember, nagy, kerek feje van. Kiderül, hogy az ő helyét foglaltam el, de nincs harag. Lengyelül beszél hozzám, aztán amikor tökéletes lengyelséggel közlöm vele, hogy nie mówię po polsku, vagyis hogy nem beszélek lengyelül, egy kicsit összezavarodik.

Ezt a pár mondatot megtanultam, de sajnos nem fogunk tudni órákig beszélgetni. Még az időjárásról sem. Angolul még menne, de ő angolja meg nagyjából olyan, mint az én lengyeltudásom.

Megkérdezi, honnan jöttem, ezt azért még megértem. Őszintén elszomorítja, amikor bevallom, hogy Magyarországról. Vagy inkább feldühíti. Viktor Orbánt emlegeti, meg Oroszországot és Ukrajnát, és a kurwa szó is sokszor elhangzik. Úgy látszik, mégiscsak beszélgetünk. Mostanában az ukránok után talán a lengyelek gyűlölik leginkább az oroszokat, aminek persze az utóbbi évek háborúja mellett történelmi okai is vannak. Egy poznańi ház falán láttam egy Putyin-képet Hitler-bajusszal, Putler felirattal, a varsói pályaudvaron meg néhány tekercs vécépapírt árultak, szintén az orosz elnök arcképével.

A lengyelek nem mindig szerették az ukránokat, de most úgy tűnik, mindent felülír a szolidaritás: ukrán zászlók a középületek homlokzatain, kis ukrán zászlócskák a villamosok tetején, ukrán fogások az éttermek étlapjain.

Egy kicsit feszengek. A törzsvendég neve Jacek, érezhetően ő itt a hangadó, neki van a legnagyobb pofája. Én viszont csak egy pohár sört akartam inni, és nem azért jöttem ide, hogy Orbánról beszélgessünk, különben sem szavaztam soha a Fideszre, és nem is tervezem. Ezt próbálom elmagyarázni valami keverék nyelven, és úgy látszik, sikerül.

Polak, Węgier, dwa bratanki, kezdi Jacek. I do szabli, i do szklanki, fejezem be.

Amikor Jacek int a pultos lánynak, akit Esmeraldának szólít, érzem, hogy megtört a jég, és ugyanúgy élvezhetem majd a lengyel vendégszeretetet...