Közhely, hogy mennyire megváltozott a média, mennyire átalakultak az úgynevezett fogyasztási szokásaink, és mennyire mást jelent ma a rock and roll, mint amit abban a korszakban jelentett, amiből ezek a srácok inspirálódtak. Ha viszont minden úgy lenne, mint régen, akkor új zenekarok sem alakulnának, és nem reflektálhatnának a jelenre úgy, ahogy a Fontaines D.C. teszi. Nem énekelhetné Grian Chatten, hogy „I don’t feel anything in the modern world”, ahogy azt sem, hogy „life ain’t always empty”.

Nemrég Bécsben söröztem és beszélgettem egy ír sráccal, a Vulture Fun nevű bölcsész-kocsma-punkzenekar egyik tagjával. Mondta, hogy Dublinból jöttek, amiben semmi furcsa nem volt, leszámítva, hogy nem Dáblinnak mondta, hanem fonetikusan, Dublinnak ejtette. Elhittem neki, hogy így kell, már csak azért is, mert egy náluk jóval ismertebb, szintén dublini eredetű, ma már londoni székhelyű bölcsész-kocsma-punkzenekar, a Fontaines D.C. egyik számában is így ejtik. Amúgy sosem jártam Dublinban, de ahogy mondani szokás, rajta van a bakancslistámon, ahogy eddig a Fontaines D.C. fellépése is rajta volt. Utóbbihoz nem is kellett Írországig vagy Angliáig utaznom, mert ők jöttek el Budapestre. Nem először, mivel a Szigeten már kétszer is játszottak, de azokról lemaradtam.

Most mindössze két megállót kell utaznia a HÉV-vel Csepelig a részben magyarokból, részben a magyar fővárosban tartózkodó írekből álló közönségnek. A koncertet a Live Nation szervezte, a helyszín pedig a Barba Negra, ami igazából egy hatalmas sörsátor. A színpadtól balra és jobbra is van két-két pult, van egy másik a keverőpult mögött, és további kettő a sátoron kívül, ehhez képest mást sem látni a magyar előzenekar, a Nanana, és a fő attrakció, a Fontaines D.C. koncertje közötti fél órában, mint italért sorba álló embereket. De ugyanez a helyzet a koncertek alatt is, idegtépően lassan haladnak sorok, ami persze nem újdonság annak, aki valaha is járt magyarországi koncerten vagy fesztiválon. Én például nem először csinálok ilyet, de minden alkalommal az az érzésem, ami most is: a pultosoknak mintha ez lenne az első napjuk.

A Fontaines D.C. stílusát leginkább a „posztpunk” címkével szokták jellemezni, de szerintem az „alternatív” jelző is megállja a helyét. Vannak...