spotify Hallgasd meg!

A Kenszel Pikcsör című rövidpróza-sorozat az aktuálpolitikai fikció és a szépirodalom peremvidékein játszódik, és a hétköznapok eldobott, elfelejtett mondataiból, súlyos tévedéseiből és éles megállapításiból épít sajátos világot, amely azonban néha meghökkentően ismerős.

Megtörtént, amire tíz évvel ezelőtt még senki sem gondolt volna: pénteki Kossuth Rádió-s interjújában a miniszterelnök bejelentette, hosszú tárgyalások után átadjuk Nógrád vármegyét Szlovákiának. Átadják, így pontos. Anyám telefonált otthonról, hogy a hír hallatán öngyilkos lett a részeges Nándi, aki mindig ötvenhatos szellemeket látott, amikor sorban állt a kisboltban. Valahogy soha nem tudta megvenni két zsömléjét, mert előtte álltak azoknak a polgároknak a szellemei, akiket szétlőttek ’56-ban a kommunisták. Legalábbis ő látta őket. Klári néni ezért mindig elrakta neki, és zárás után felakasztotta Nándiék kerítésére egy sötét zacskóba csomagolva. Biszku Béla lehelete ringatta azt a zacskó kiflit két napig, mert Nándi nem vette le onnan, inkább sírással altatta el magát másnap reggelig. Látom magam előtt anyámat, ahogy áll a salgótarjáni panellakás mértani közepén, kezében remeg a telefon, a spájzban ugyanolyan ütemben az elrakott savanyú, és a Nándi temetésére gondol. Hogy mit vegyen fel, és hogyan mondják szlovákul: remény. Azt az óvatos feketét, a decens fodrokkal.

Ennek azért megvoltak a jelei. Például, amikor borsodi cigányokat telepítettek be éjszaka a város szomorú felhőkarcolójába, a Garzonba. Állítólag a népességszám miatt, hogy meglegyen, hogy ne vegyék el a megyeszékhely címet. Ez lehetett az első. Hosszú buszkaraván a zaccos sötétben. Fapados buszok, amiken krumplit kapálni vitték a modern summásokat. Ekkor még nem tudtuk, mire megy ki a játék. Mondjuk már a rendszerváltáskor leszámoltak Nógráddal. Lehet, nem tudták elképzelni ott fent, hogy egy ilyen hely Európa része lehetne. Biztos valami parlamenti bizottság is volt, hogyan tud az ország úgy az Unióhoz csatlakozni, hogy Nógrád csak látszólag menjen a jóba. Fantomcsatlakozás, súgta oda nagybátyám, amikor anyámnál a redőnyt szerelte a múltkor. Le kellett cserélni, pedig állandóan le volt engedve. Elromlani semmi esélye, de anyám szerint kikopott belőle a sötét, és még lehúzva is beláthatnak a szomszédok a nappaliba.

Olvasom a Magyar Közlönyben, vannak ugyan viták az átcsatolásról, de szinte biztos, hogy még ebben az évben megvalósul. Anyám szlovákul sír a temetésen, evvel...