Történt valami fontos Tatabányán: az első Mésztelepi Fesztivál. Egy átlagembernek biztosan máshogy rezeg ez a mondat, de nekünk, akik benne voltunk, legalább egy külön univerzumot nyit ki, ha visszagondolunk.
Mésztelep hírhedt része a városnak, ahová még a taxi is csak ímmel-ámmal jár ki, a pizzás csak lovagi páncélban meri kihozni az árut. Rengeteg rémtörténet kering róla, főleg a kilencvenes évek elszabadult bűnözési hulláma miatt, amelyek ma is ott feszülnek a levegőben a romházak között, de csak az tudja, hogy már korántsem ijesztő a környék, aki veszi a fáradtságot, és elmegy arra szétnézni.
Ha pár évvel ezelőtt azt mondja nekem valaki, hogy egy szegregátumban (micsoda csúnya szó!), mondjuk ki: cigánytelepen fogok sokadmagammal identitásmegőrző fesztivált szervezni, azt gondoltam volna, hogy biztosan tréfáskedvű régi istenek játszanak az elméjével, vagy hogy túl sok varázsgombát rendelt a Temuról. Aztán kábé két éve megismerkedtem a Vasalt Utak Csapatával, és megváltozott a véleményem, sőt.
A Kovács Tamás és Tunyogi Bea által működtetett egyesület, társulat, közösség, vagy nem is tudom, hogyan fogalmazzam, talán mégis a közösség a legjobb szó, amellett, hogy kalandparkokat, via ferrata mászóhelyeket működtet, a kreatív közösségfejlesztésben, segítésben is otthonosan mozog. Ezen az úton jutottak el Mésztelepre is, és elkezdődött a közös munka. Tamásék különleges képessége, hogy egyes projektekre különböző irányokból érkező szakembereket, művészeket (például gyógy-és élménypedagógust, szociális munkást, ipari alpinistát, rapzenészt, balettművészt) tudnak összeboronálni, akik aztán az adott cél érdekében még a csillagokat is lehozzák bizonyos egekről. Vagy a Holdat. A Tejutat.
A Mésztelepi Fesztivál is egy nagyobb projekt része, amelynek keretében kalandparkba, hegyet mászni vitték a gyerekeket, nemcsak a környékre, hanem Ausztriába is. Tévedés ne essék, volt olyan srác, aki még Tatabányán kívül sem járt soha. De más irányokba is mozognak: járt Mésztelepen például az NKS (Nem Közölt Sáv) rapzenekar, akik szöveget írtak a gyerekekkel, de táncolt velük például a FrenÁk Társulatból ismert balettművész, Maurer Milán is. Láthatóan tágítani igyekeznek a segítő munka kereteit, és nemcsak baba-mama klubban és családi napokban gondolkodnak, gondolkodunk. A fesztivált is rengeteg előkészület és tervezés előzte meg, végül is a lelkes helyi gyerekcsapat, Ármin, Olga, Dzsamilla, Liliom, Angelina, Szebi (tuti, hogy kihagytam valakit, bocsi) találta ki...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.