Nagyon vártam már a napot, hogy élőben is átélhessem, ahogy DJ Krush elvarázsol. Díszbe is öltöztettem a szívemet, meditáltam egy keveset, mert azért négyórányi kíméletlen elektronikus zene le tudja építeni az idegrendszert – van, akinél a személyiséget is –, aztán elindultam a lányommal az Akváriumba a beavató szeánszra. Igen, szeánszt írok, mert habár az egész partinak nem is, de annak a pillanatnak, amikor az állítólag exjakuza a „pályára” lépett, olyan metafizikus töltete lett, hogy a fal és a dj-pult adta a másikat. Nem vagyok up-to-date a kortárs elektronikus zenében, de már évekkel ezelőtt felfedeztem magamnak a japán csávót, dzsesszes, hiphopos ütemeivel, érdekes hangulatú megoldásaival, meg persze a japán rappelés sem volt kutya, ami néha fel-felbukkant a szettekben, számokban. Aztán érezhetően kozmikus, spirituális szintek felé mozdult el a zenéje, amit először nehezen fogadtam, de végül meggyőzött. Gondoltam én, hogy különleges lesz az este, viszont azt, hogy életem legnagyobb koncertélményét fogom megtapasztalni, arra pont nem számítottam. De ne szaladjunk ennyire előre.
Eszterrel megérkeztünk a fővárosba, még a vonat is csak négy percet késett, velünk voltak az istenek. Koncert előtt lebútoroztunk a Murányi utcában Rékánál, a lányom legjobb barátnőjénél, fogadott lányomnál. Kaptunk óvatos fröccsöket, aztán irány az Akvárium. VIP-jegyet vettem, amiről először nem tudtam, mit jelent, de amikor szelíden odavezetett egy rendező lány egy másik bejárathoz, és két karkötőt is kaptunk, akkor derült ki, hogy páholyból nézzük majd a transzcendens bulit. Ősproliként két percre oligarchának éreztem magam, de egy Jeff Bridges-fejű unszimpatikus fiatalember a „Budapest egy kibaszott falu” feliratú pólójával lerángatott a rögvalóságba. Bár én inkább „Az egész bolygó zsákutca” felirattal támadtam volna, azért ez sem volt olyan rossz. Itt jutott eszembe, mikor az áldott emlékű Kabai Lóri barátommal „Minden költő majom” és „Minden második költő majom” pólókban mentünk JAK-táborba, húzgálni bizonyos bajszokat.
Nagyjából Cadik műsorának a felére érkeztünk meg, a komoly kreatív drum and bass, triphop rezgette az asztalra tett vicémet, és már a népek is kezdtek gyülekezni lent a küzdőtéren. Elég régen nem voltam elektronikus zenei bulin, anno az EBM-bulikon meneteltem a tömegben, és szívtam magamba a stroboszkóp fényeit, majd sokéves ugrás után pár goabulit...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.