Néhány évig nem volt akkora öröm Barcelona-drukkernek lenni. A klublegenda Xavi edzősége alatt a csapat ugyan nyert egy bajnokságot, de a játék nehezen volt élvezhető: meddő labdatartás, bizonytalanság hátul, kézilabdaszerű passzolgatás, unalmas meccsek.

Ha ez nem lett volna elég, a sport élvezetét elrontotta az éves küzdelem a regisztrációval, a La Liga szigorú belső szabályzatával. A Barcelona, ha elvétve igazolhatott is, csak jogi küzdelmek árán játszathatta új játékosait. Focit nézni eszképizmus: többek között a politika, a jogi nyelvezet, a bürokratikus akadékoskodás elől menekülünk a lelátóra vagy a tévékészülék elé. Ha egy liga vezetése az előbbi élményt adja a szurkolóknak, azzal a saját versenyképességét ássa alá.

Nehezen állítható persze, hogy a Barcelona nem magának csinálta a bajt: az előző érában a klub tetemes adósságot halmozott fel. Azonban a spanyol liga vezetése, a nyíltan Real Madrid-szurkoló és Barcelona-ellenes Javier Tebas – akinek a dolga lenne, hogy minden egyes spanyol klubot segítsen, beleértve a Barcelonát – mindent megtett és megtesz azért, hogy a katalán klub helyzetét tovább rontsa.

Elkötelezettségét jellemzi, hogy idén pereket indított azért, hogy a csapat ne játszathassa egyetlen komolyabb nyári igazolását, a Lipcséből szerzett Dani Olmót. Majd kiderült, hogy Tebasnak nincs igaza, Olmo pedig végigjátszotta a szezont: tehát nem a szabályok betartatása, hanem kizárólag Barcelona-ellenes érzelmei motiválták a La Liga elnökét.

A szezon végén Laporta elnök hirtelen kirúgta Xavit, és helyére a Bayern München élén sikert sikerre halmozó, majd a német válogatottal megbukó Hansi Flick került. Régóta követelik a szurkolók, hogy az edzéseket félkomolyan vevő Barcelonához egy kemény mentalitású edző kerüljön, és Flick ilyen szempontból hozza a németes hagyományokat.

De Flick alatt nem katonásan kezdett el focizni a Barça, hanem gyönyörűen.

A Barcelona 35 meccsen 92 gólt lőtt bajnokságban, meccsenként háromnál is többet (!) a BL-ben. Persze sok gólt is kapott a csapat, nem lehet megtorlás nélkül a félpályánál védekezni és lestaktikára játszani 90+ percig. És annak, hogy Koundé, illetve a villámgyors Balde – aki egyébként nem kap elég elismerést, pedig 21 évesen évek óta meghatározó tagja a csapatnak – lesérült, a szezont 33, illetve 18 évesen végigfocizó Inigo Martínez és Cuibarsí pedig elfáradtak, meg is lett a következmény.

Az Internazionale...