A kormány által meghirdetett drogháborúban mintha légüres térben zajlana a drogfogyasztók és terjesztők üldözése. A legutóbbi, a gödi Homokszigeten történt rajtaütésről szóló beszámolók azt mutatják, a beavatkozás nem kifejezetten volt az arányos, az emberi méltóságot és a szabadságjogokat szem előtt tartó intézkedés eklatáns példája. A rendőrség végzi a munkáját, természetesen végezze is, de akkor sem célszerű intézkedés közben földhöz vágni az állampolgárokat, ahogy egy közúti igazoltatáskor sem teszik ezt a rend őrei. (A zenés rendezvényeken alkalmazott razziákról lásd korábbi cikkünket.)

Mindezekért a jelenségekért azonban nem kifejezetten a kínálatcsökkentésben résztvevő szervek a felelősek. Ezek a jelenségek csupán termékei a jelenleg érvényben lévő, a drogprobléma stigmatizációját felerősítő, zéró toleranciát meghirdető drogpolitikának. Mindehhez hozzájárul, hogy a droghasználók társadalmi szinten eleve a legelutasítottabb csoportnak számítanak.

Az emberi jogok érvényesülése az egyik központi kérdés kellene, hogy legyen a nemzeti drogpolitikában. Az Európa Tanács által 2025-ben kiadott drogpolitikai dokumentum (Pompidou Group: Bringing human rights to the heart of drug and addiction policies) legalábbis ilyen értelemben keretezi azokat a területeket, ahol ezekre a jogokra különösen figyelni kell, és ahol az államnak pozitív intézkedéseket kell hoznia.

Az első és legfontosabb ezek között az élethez való jog, ami jelenti bármely életet veszélyeztető erőszak alkalmazásának tilalmát. Az egészségügyi ellátáshoz való jog elvárja a kormányoktól, biztosítsák a kábítószer-problémában érintetteknek, hogy hozzáférést kapjanak a bizonyítékon alapuló megelőzéshez és az átfogó egészségügyi ellátásokhoz, beleértve a rehabilitációs programokat és az ártalmak csökkentését célzó szolgáltatásokat is.

Tiltott a kínzás, az embertelen vagy megalázó bánásmód és a büntetés. Fontos idetartozó jog a magán- és családi élet tiszteletben tartása. A tisztességes tárgyaláshoz való jog szerint a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekkel vádolt személyeket ártatlannak kell tekinteni, amíg bűnösségük be nem bizonyosodik. A diszkrimináció- és stigmatizáció-mentességhez fűződő jog szerint a különböző törvények és politikák, illetve azok végrehajtása nem diszkriminálhatnak vagy stigmatizálhatnak bizonyos csoportokat. Fontos jog a szabad véleménynyilvánítás, mely a civil társadalom működésének is alapja, legyen szó a közvélemény elé tárt kérdésekről vagy a kormányzati szervek elszámoltathatóságáról.

Összességében a drogpolitikának átfogó, kiegyensúlyozott megközelítést kell alkalmaznia, mely egyaránt veszi figyelembe a közegészségügyi és biztonsági aggályokat, valamint az egyéni szabadságjogok érvényesülését.

Bár a kábítószer-politikák célja a kábítószer-fogyasztás...