Donald Trump bejelentette, hogy a radikális baloldali Antifát terrorszervezetnek nyilvánítja, és mélyreható nyomozást helyezett kilátásba annak érdekében, hogy felfedjék, kik finanszírozzák a tevékenységét. Baloldali és liberális kritikusai minden bizonnyal azzal fogják vádolni az elnököt, hogy kihasználja Charlie Kirk tragédiáját annak érdekében, hogy hajtóvadászatot indítson a vele egyet nem értő szervezetek és személyek ellen. Talán emlékszünk rá, hogy amikor az Antifa – olykor csatlakozva a BLM-hez – zavargásokban vett részt az Egyesült Államokban, Joe Biden korábbi elnök hangsúlyozta, hogy az Antifa „egy eszme”, nem pedig egy szervezet. Ez igen jól hangzik, de bármelyik terrorszervezetről elmondható, hogy sejtszerűen működik, nincs egy központi irodája, amit föl lehet hívni, hogy „kérem szépen, beszélhetek az elnök-vezérigazgatóval”? Az „eszme” pusztításának mi is tanúi lehettünk, amikor többségében import-antifasiszták vertek össze magyarokat az utcán 2023-ban. Bár a célpontok valóban véletlenszerű választásnak tűntek, a támadások maguk nagyon is szervezettnek.
Van-e bármi köze az Antifának Charlie Kirk halálához? Ezt egyelőre nem tudjuk. Feltevések, kérdések, pletykák vannak. Az elkövető állítólag antifasiszta jelszavakat vésett a lövedékekre, a nyilvánosságra hozott beszélgetéseiből az derül ki, hogy partnere transznemű (az átalakulás folyamatában van éppen, így nem tudjuk, pillanatnyilag még a fiúja-e vagy már a barátnője), és Kirk transzneműséggel szembeni megszólalásai váltották ki a dühét, továbbá „gonosznak” tartotta őt.
Mindezek persze rengeteg „ha és amennyiben”-t tartalmaznak, több a kérdőjel, mint a pont. A konkrét esetből való végső következtetések levonását későbbre halasztanám. Az viszont mindenképp érdekes, hogy miként lehet ennyire elterjedt – főleg a Kirkkel egyet nem értő baloldaliak és liberálisok táborában – halálának ünneplése? És – néhány lépéssel távolabb a konkrét esettől – hogyan viszonyul a radikális baloldal az erőszakhoz? Az alábbi természetesen csak egy felskiccelt vázlat, az erőszak „felszabadítási teológiájának” meglehetősen gazdag az irodalma.
Ne essünk abba a hibába, hogy azt mondjuk, csak a radikális baloldalnak van kapcsolata az erőszakkal. A naiv progresszív liberális moralizmust leszámítva – amely szerint az ember intellektuális és erkölcsi fejlődésének hála az erőszak, mint egy barbár kor maradványa, egy szép napon teljesen eltűnik – nincs olyan magát komolyan vevő politikai felfogás, amelynek ne kéne számot vetnie az erőszak kérdésével. Utóbbi ugyanis potenciálisan mindenütt jelen van, ahol legalább két ember megjelenik. Az...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.

Hallgasd meg!