Jó alkalmat ad a magyar miniszterelnök nemrég tartott nemzetközi sajtótájékoztatója arra, hogy a külpolitikai stratégiáról megkezdett gondolkodást új lendülettel folytassam (a kérdésről legutóbb itt írtam az ÖT oldalán). A célom továbbra is újabb alapvetések megfogalmazása – ezúttal az Európai Unióra összpontosítva.
Az Európai Unió nem azonos Európával
Látszólag felesleges erre a banális megállapításra kitérni, hiszen nyilvánvaló, hogy az EU területileg nem fedi le a kontinenst. A szembeállítás akkor nyerhet értelmet, ha feltesszük azt a kérdést, hogy Európát képviseli-e az EU?
Mivel mind a belépés, mind pedig a kilépés szuverén nemzeti (állami) hatáskör, ezért a formális válasz a „nem”: az EU sem most, sem belátható időn belül nem reprezentálhatja Európát, az európai államok összességét. Amit az EU a meglévő hatalmánál fogva megtehet, az a saját érdekképviseletén túl Európa stratégiai érdekeinek képviselete, azok védelme. Összeurópai szempontból nem az EU érdeke az elsődleges, hanem a kontinens egészének érdeke.
Ez Európán belül (de az EU-n kívül) elsősorban az orosz–ukrán háború békével történő lezárását és egy új – jól működő – európai biztonsági architektúra felépítését, egy új európai vasfüggöny megakadályozását, kívül pedig Európa külső határainak védelmét és a sikeres szomszédságpolitikát (Észak-Afrika, Közel-Kelet stb.) jelenti.
Az EU nagystratégiája: múlt és jelen
Nem túlzás megállapítani, hogy az EU a nagystratégiai célját – az európai béke és jólét biztosításának évtizedekig sikeres projektjét, illetve vele együtt Ukrajnát – feláldozta Oroszország legyőzésének oltárán.
Némi leegyszerűsítéssel élve, az EU nagystratégiai célját ma Oroszország legyőzésében és saját hatalmának illegitim, birodalomépítési célzatú kiterjesztésében azonosíthatjuk.
Európa nem (EU-)birodalom
Az első pontban megfogalmazott, Európa képviseletére vonatkozó kérdés másként is feltehető: „Kit hívjak, ha Európával akarok beszélni?”, fogalmazta meg állítótag Henry Kissinger. Erre meglepő módon egyszerre két jó válasz is adható: a) senkit, b) minket.
A magyar miniszterelnök szerint „Mindig ott lebegett egy kísértés, újraegyesíteni, egy birodalomban összefogni a hajdani Róma területeit, vagyis Európát. Bizánc, Nagy Károly, Ottó, Napóleon, Hitler, más-más alapokon, de mindegyik európai egységről álmodozott. És ez ma is így megy, egyszerre van jelen az önálló nemzeti lét...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.