Itt az új kormány, itt az új politika. Nem tudom, mi fog változni. Azért nem tudom, mert nem látszik, mit gondol a Tisza, nem tudunk róluk semmit (vagy nem tudunk róluk eleget). Mi lesz a változásokra reagálni kénytelen civil szférával? Vajon lehet-e nyomásgyakorlással változást elérni ebben az új helyzetben, lehet-e hatni a most startoló kormányra? Ha igen, mi lesz az, ami megváltozhat, és mi marad a régiben?
Messzebbről indítok. Magának az emberi jogi civil szférának is van egy paradoxona: ha valóban elérné azt a célt, amit kitűzött maga elé, fel kellene számolnia saját magát. Mindeközben persze egyértelmű, hogy a jelenlegi hatalmi viszonyok (szélesen értelmezve: a kapitalizmus) keretein belül ezeknek a szervezeteknek a működése sokszor valójában tüneti kezelés, Magyarországon főképp az állam helyett végzik el a feladataikat, toldozgatják-foldozgatják a szociális ellátórendszeren keletkezett lyukakat. Ez persze régóta így van, az elmúlt 16 év alatt pedig extrém méreteket öltött a pótlékszerep, valamint kialakult és megkövesedett egy bizonyos civil szervezeti kultúra. Mindez egyszerre volt reakció arra, hogy a magyar ellenzék és a független sajtó jellemzően diktatúraként határozta meg a rendszert, arra, hogy egyre inkább ellen kellett tartani annak a hatalomnak, ami folyamatosan le akarta nyomni és ki akarta csinálni az NGO-kat, valamint a külföldi reakciókra.
Ez utóbbi alatt azt értem, hogy – különösen a woke mainstreamizálódásának kezdetén – az Erasmus+-tréningek olyan összejövetelek voltak, amelyek európai olvasztótégelyként szuperáltak. Én magam is ekkoriban tapasztaltam meg először, hogy már elterjedt Orbán Viktor híre a nagyvilágban. Érezhető volt, hogy a „hungry Hungarians” vicceket egyre inkább felváltja a diktatúrára vonatkozó poénkodás. 2014 környékén kezdett igazán feltűnő lenni az, hogy az áldozati pozíció mennyi előnyt is jelent EU-s szinten a magyar NGO-knak (de egyébként rengeteg sok más helyzetben is, meg egyéni szinten is), és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a magyarországi civil szféra előszeretettel támaszkodik mind pályázás, mind kapcsolatépítés esetén a megkülönböztetett figyelemre. Én vagyok az utolsó, aki a szemére vetné a nonprofit szférának, amiért ezt a megküzdési mechanizmust választotta, hiszen látható, hogy mind az Orbán-kormány, mind az úgynevezett Nyugat és az EU nyomta bele ebbe őket – és ez nem Magyarország-specifikus.
Jelenleg igen nagy...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.