Hallgasd meg!
egy-egy ügy, botrány, történés nagyjából úgy egy évig marad meg az emberek memóriájában, az pedig, hogy mi épül be a hosszú távú társadalmi emlékezetbe, sajnos nem az igazság és a valóság, hanem az, ami cikkekben van leírva. Ezért fontos visszanyúlnunk a korábbi eseményekhez, végigvenni, hogyan jutott idáig a közélet, miért tart itt ez az ország.
Hatalmas volt a médiazaj, olyan, mint amikor egy krimiben a gyilkos csak dobál be a nyomozásba mindenféle információt, hogy elterelje a nyomozók figyelmét, ne lehessen tisztán látni, és ne legyenek egyértelműek a valódi bizonyítékok és motivációk.
Ezért merül fel bennem az a kérdés, miért döbbennek meg emberek azon, hogy a rendszerek megmaradnak még egy nagy esemény után is. A liberális értelmiség kiborul a lehetséges katolikus oktatásügyi miniszteren, pedig hát pontosan ezt ígérte Magyar Péter, míg egy másik részüket az zavarja, hogy Puzsér Róbert is ugyanúgy viselkedik, ahogyan eddig is viselkedett – őrjöngő nőgyűlölőként. A felhevült nép pedig bosszút követel, amelyre Orbán is rájátszik az áldozatszerepével és mártírkodó felelősségvállalásával, és megfordul az ember fejében az előre eltervezettség: lám-lám, boszorkányüldözésbe kezdett a Tisza, és hogy adja a lovat a gyűlölködők alá.
– a fideszesek a kémbotrányról is azt gondolják, hogy Magyar Péter találta ki, az ő agyszüleménye az egész –, a zajról (és most képzelje mindenki maga elé, ahogy a politikusok döngetik az üres fazekakat a fakanállal egy lakótelepi konyhában) és arról, melyik politikai oldal szerethetőbb.
Az, hogy a politikust nem szeretni, hanem elszámoltatni kell, félreértelmezés. Ez hiába közhely, de a végtelenül polarizálódott társadalom miatt az embereket először újra kell tanítani beszélgetni, rábírni arra, hogy párbeszédet folytassanak. Egyelőre az emberek igenis úgy viszonyulnak a politikusokhoz, hogy szeretik vagy nem szeretik őket, ez pedig értelemszerűen nem racionális, még akkor sem, ha a legtöbben megfontolt döntésként élik meg a választásukat, illetve a legtöbbször utólag racionalizálják azt. Aki pedig azt követeli meg az embertömegtől, hogy észszerűek legyenek, az nem érti a politikát.
Én sok évet lehúztam aktivistaként, majd civil szervezeteknél, és tudom, hogy már az felszabadító gondolat, hogy nem csak a túlélésre kell...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.