A melegházasságról vitázók évek óta ugyanazokat a köröket futják. Az egyik oldal szerint az államnak nincs dolga azzal, hogy két nagykorú ember milyen nemű, ha házasságot akarnak kötni. A másik oldal szerint viszont a házasság intézménye törékeny civilizációs vívmány, és ha egyszer két férfi vagy két nő lép be az anyakönyvvezető ajtaján, ki tudja, hogy másnap már mi lesz a következő dekadens nyugati eszme, ami a hatalmába keríti a nemzetet. Ez tipikusan a csúszós lejtő érvelési hiba, de ha elfogadjuk a premisszát, hogy valóban ennyire veszélyes valami, akkor nem a lejtő végpontjától kellene félni, hanem magát a hegyet lebontani.
Szijártó Imre a Mércén amellett érvel, hogy az azonos nemű párok jogegyenlősége nem idegen a magyar politikai hagyománytól, hanem éppen annak egyik lehetséges folytatása. A házasság története nem egy változatlan intézmény története, hanem jogkiterjesztések sorozata: polgári házasság, vallási kizárólagosság megszűnése, a nők jogi helyzetének átalakulása. Ha ezt elfogadjuk – és nincs különösebb okunk nem elfogadni –, akkor felmerül egy másik kérdés is.
Miért éppen a jelenlegi formáját tekintjük véglegesnek? Ha a házasság kétszáz éve folyamatosan alkalmazkodik a társadalomhoz, akkor talán nem az a következő lépés, hogy újabb és újabb csoportokat engedünk be ugyanabba az intézménybe, hanem az, hogy lecseréljük az intézményt egy általánosabbra. Nem azért, mert a házasság rossz, hanem mert történetileg sikeresen teljesítette a feladatát.
A megoldás egyszerű: ha végre felül akarunk emelkedni a melegházasságról szóló vitán és egy mindenki számára ugyanannyira kellemetlen megoldást szeretnénk választani, akkor elég csak elbúcsúzni magától a házasságtól, hogy egy bárkinek hozzáférhető, már ismerős intézmény legyen az egyetlen lehetőségünk, tehát a házasságot célszerű volna egységesen kiváltani a bejegyzett élettársi kapcsolattal.
Ez ráadásul politikailag is elegánsabb megoldás: ha mindenki ugyanazt a jogintézményt használja, megszűnik a vita arról, hogy ki férhet hozzá a házassághoz. Nincs különbségtétel, nincs választási lehetőség, és végre vitázni sem szükséges. A kompromisszum lényege, hogy egyik fél sem kapja meg, amit szeretne, a magyar politikai kultúrában pedig komoly hagyománya van ennek; ezzel a megoldási javaslattal a jogegyenlőség körüli konfliktus egész egyszerűen elveszíti a tárgyát. Senki sem házasodik, következésképpen senki sem követelhet házassági egyenlőséget sem.
Egyébként sincs már...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.