Van, aki választásokban méri az időt. Van, aki világbajnokságokban. Magamon kívül még egy embert biztosan tudok: Hegyi Ivánnak hívják, és nem hiszem, hogy a neve említésén túl be kellene mutatnom. Karácsony előtt megjelent és elkapkodott, újranyomott könyvéről viszont úgy érzem, hogy írnom kell. Mert vannak könyvek, történetek, amelyeket újra és újra el kell olvasni, fel kell frissíteni az emlékezetet, mint ahogy a dokumentumfilmeket, visszaemlékezéseket is érdemes elővenni ebben a periódusban, a következő vébé előtt néhány nappal – mint egy szezonális gyümölcsöt vagy zöldséget.
Hegyi Iván Futball-VB-könyv című kötete olyan vállalkozás, amely lezár, hanem megnyit, nem összefoglal, hanem visszavezet, és miközben világbajnokságokról beszél, valójában az időről beszél: arról, hogyan lesz a futballból közös történet, amelyben mindenki talál legalább egy vagy több nagyon személyes, nagyon saját pillanatot. És talán ez az oka annak is, hogy ezt a könyvet most, a következő világbajnokság kezdetének küszöbén különösen másként olvassa az ember. Mert nem pusztán sportesemény közeledik, hanem egy olyan rituálé, amelyhez újra és újra visszatér a világ, mintha négyévente ugyanazt a kérdést tenné fel: mi történt velünk azóta, és mit jelent ma ez az egész játék.
A vébé mint időmérési rendszer
A futball-világbajnokság sajátos időrend szerint működik: nem naptár szerint, hanem emlékezet szerint tagolja az életet. Az ember sokszor nem azt mondja, hogy „1998-ban”, hanem azt, hogy „a francia vébé idején”, vagy nem úgy hivatkozik egy korszakra, hogy „2014”, hanem úgy, hogy „amikor Németország 7-1-re nyert Brazíliában”. Ez a sajátos időérzékelés az, amit Hegyi Iván könyve nagyon pontosan eltalál, és nem is erőltetetten, hanem természetes módon, mintha csak egy hosszú, lassan hömpölygő elbeszélés lenne, amelyben az egymást követő világbajnokságok nem külön fejezetek, hanem egymásba érő korszakok. Korábban már megjelent írások egybefűzött gyűjteményéről van szó, amúgy elképesztően szórakoztató és lényegre tapintó, sok helyen személyes szövegekről.
A könyv ereje abban is rejlik, hogy nem akar mindent egyformán fontosnak mutatni, hanem hagyja, hogy a futball saját hierarchiája rajzolódjon ki: vannak döntők, amelyek túlmutatnak önmagukon, vannak gólok, amelyek történelmi súlyt kapnak, és vannak tornák, amelyek valami miatt hosszabb ideig maradnak velünk, mint mások.
Kultúrtörténeti utazás a pályákon és azok mögött
A Futball-VB...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.