Van néhány olyan világsztár a popkultúrában, akiről szinte lehetetlen objektív filmet készíteni. Michael Jackson kétségtelenül közéjük tartozik. Egyszerre volt korszakos zseni, példátlan hatású előadó, a popzene történetének egyik legnagyobb újítója, ugyanakkor élete utolsó két évtizedében a világ egyik legmegosztóbb közszereplőjévé vált. Antoine Fuqua filmje már megszületése előtt óriási kérdést vetett fel: lehet-e hiteles életrajzi filmet készíteni valakiről, akinek örökségét ma is a család és a hagyaték őrzi? A válasz végül nemcsak a vásznon, hanem a stáblistán is ott van.
Mostanában reneszánszukat élik a rocksztárokról készült életrajzi filmek, több igen figyelemre méltó és sikeres ilyen alkotás is berobbant a mozikba. Régebbről is vannak példák, hiszen a Jim Morrisont fókuszba helyező The Doors-tól (Oliver Stone rendezte 1991-ben) a Ray-en (Ray Charles életéről 2004-ben készített filmet Taylor Hackford) keresztül Jimi Hendrixig (Jimi: All Is by My Side, 2013, rendezte John Ridley) születtek jó filmek ebben a kategóriában, az elmúlt években pedig a Bohém rapszódia és a Rocketman kavart nagy hullámokat Freddie Mercury, illetve Elton John történetének feldolgozásával.
A Michael azonban már az első percekben kilóg ebből a sorból. Nem elsősorban azért, mert minden idők egyik legnagyobb popsztárját mutatja be, hanem azért, mert a történetet azok is alakították, akiknek a legfontosabb érdekük fűződik Michael Jackson emlékezetének formálásához. A produkció mögött produceri szinten is ott állnak a Jackson család élő tagjai. Ez önmagában nem ördögtől való – a Bohém rapszódiában Brian May és Roger Taylor jelenléte is meghatározó volt –, de óhatatlanul felveti a kérdést: mennyire lehet szabad egy életrajzi film, ha főszereplőjének örökösei is az alkotók közé tartoznak?
Nem Michael Jackson, hanem Jaafar Jackson
A film legnagyobb meglepetése kétségtelenül Jaafar Jackson. Amikor bejelentették, hogy Michaelt saját unokaöccse alakítja, sokan attól tartottak, hogy a rokoni kapcsolat fontosabb lesz a tehetségnél. A film azonban gyorsan rácáfol ezekre a kételyekre. Jaafar Jackson nem egyszerűen hasonlít a nagybátyjára, hanem meglepő pontossággal érti annak testbeszédét. A járása, a vállának tartása, a kézmozdulatai, a hirtelen megállások, a tekintetének félénksége, majd ugyanennek a tekintetnek a színpadon szinte mágikus magabiztossága sokszor hátborzongató élményt jelent. Nem azt érezzük, hogy valaki utánozza Michael Jacksont, hanem azt, hogy pontosan ismeri mozdulatainak...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.