Az uszodából jövet a kocsiban hallgatom a rádiót. Sok minden történt ezen a héten. Éppen a Mr. Chocolate néven ismert francia cukrász, Jacques Torres beszél az amerikai csokis kekszhez fűződő viszonyáról. Kifejlesztett egy híres receptet, amely szerint a tésztát 24–72 órán át kell hűteni, tortaliszt és kenyérliszt keverékét kell használni, valamint csokoládéforgács helyett kiváló minőségű csokoládélemezeket, és bőségesen meg kell szórni tengeri sóval.

Csak az utolsó pár percet kapom el a műsorból, ezt viszem magammal: hűtés, csokilemezek, tengeri só. 

A következő műsor: politika. Hosszú interjú egy Kínában élő Kína-szakértővel.

Nem attól félünk, mondja, hogy összedől az Amerika vezette világrendszer, hanem attól, hogy összedől az Amerika vezette világrendszer.

Igen, ez precíz. És megfog valamit olyat, mint amit egy New Yorki terápián kapnak a pszichológusoktól a szerencsétlen betegek. Lehet, hogy igaz, és lehet, hogy nem.

Lehet, hogy így van, és lehet az is, hogy nem. 

Nem konkrét az élet. 

Mindenesetre, folytatja, Kína már három évtizede készül.

Hogy pontosan mire, az nem dőlt el. De készülnek. Napról napra, tudatosan. És tudja meg mindenki, Kínát nem érdekli az olaj. Kokszra váltanak az erőművek, és annyi.

Új energiaforrásokat kutatunk. Hatalmas tartalékaink vannak. Emberi tartalékaink.

Van jó chinglish erre: people mountain, people sea.

Végtelen emberáradat a kínai világ.

Ez érdekes. Ment hajdan a pletyka, hogy az Intel pénzelte az akkori versenytársát, az AMD vállalatot. Miért, kérdezték. Mert kell a konkurencia. Anélkül nem lehet ragyogni. 

Nekem ezért érdekes Kína. Ők is jobbak lesznek. Mi is jobbak leszünk. Minél jobban szorítjuk őket, minél jobban szorítanak minket. Aztán majd találkozunk Tajvan körül, hajnali négykor egy drónháborúban, és kiderül, ki húz gyorsabban.

Lehet, hogy kiderül, és lehet az is, hogy nem. Lehet, hogy így lesz, és az is lehet, hogy nem.

Közben

az oroszok zsákolnak.

A Hormuzi-szoros lezárása és ebből fakadóan az orosz nyersolaj iránti kereslet napi 150 millió dollárral növelte az orosz költségvetés bevételeit, írja a Daily Sabah. Más becslések még ennél is nagyobb növekedésre utalnak, miszerint Oroszország napi 462 millió dollárral is többet kereshet. Mi tudjuk a nagy háborúból, hogy az oroszok nem szeretik a háborút. De az is lehet, hogy mára megszerették.

És hol...