Horváth Gideon Az egyszerű buzik országa című, 24.hu-n megjelent írása azt a benyomást erősíti meg, hogy egyfajta kollektív amnézia telepedett a hazai közbeszédre. Az LMBTQ-aktivizmus belső kritikáját megfogalmazni szándékozó vitairat ugyanis több évtizedre visszatekintő hazai és külföldi viták felett siklik át.
Civil rendszerváltás?
A mostani időszak egyik fontos feladata Horváth szerint, hogy a hazai emberi jogi szervezeteknek is „rendszerváltáson” kell keresztülmenniük, különben az óellenzék sorsára jutnak. Hogy pontosan milyen változáson kell átmenniük, azt természetesen ő maga igyekszik előirányozni. Meglátásait egészen röviden össze lehet foglalni: az „osztályvak” LMBTQ-aktivizmus fogalmai, nyelvezete és témái nem hozzáférhetők és átélhetők a lakosság nagy része számára, köztük az „LMBTQ-emberek” többsége számára. Kifejezetten az egyediségre, a büszkeségre, a bátorságra felszólító vezényszavakat és az identitásközpontúságot emeli ki mint kirekesztő normákat, szembeállítva az „egyszerű” emberek „egyszerű” igényeivel, amilyen például az azonos nemű párok házassághoz és örökbefogadáshoz való joga. Az LMBTQ-aktivizmussal kapcsolatos problémák emblematikus kifejeződéseként magát az „LMBTQ” betűszót emeli ki, amivel az „egyszerű buzi” egyszerű kifejezését állítja szembe, utalva Nádasdy Ádám 2019-es humoros megszólalására („Én nem vagyok LMBTQ, én csak egy egyszerű buzi vagyok”).
Az egyszerű buzik nevében magának szót kérő Horváth itt saját programjaként igyekszik a „buzi” szó használatát eladni, holott számos korai melegaktivista, például Pálfi Balázs használta magára a „közbuzi” kifejezést, míg a „buzi” szót rengeteg meleg és leszbikus használta és használja magára magánéletében. A „buzi” szó önazonosságként történő használata kapcsolódott továbbá a mainstream LMBTQ-aktivizmus baloldali kritikájához is: a 2014-ben alapított Buzi Újhullám csoport körülbelül fél évtizedes időszak alatt végezte munkásságát.
Ezek a hazai szcénában is megjelenő kritikák persze jóval nagyobb problémahalmazt ölelnek fel, mint amiről Horváth tudomást vesz. Ha érdeklődése akárcsak a közelmúlt történelmére is kiterjedt volna, azt is megtudhatta volna a csoport egykori tagjaitól, például e sorok írójától, hogy az LMBTQ-aktivizmusról hogyan pergett le a Buzi Újhullám baloldali kritikája, illetve hogyan szűkítették le a szcéna egyes képviselői annak jelentőségét a „buzi” szó „visszakövetelésére”. A kétségkívül számos szempontból problémás „LMBTQ” leváltása...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.