Az elmúlt évek politikai küzdelmei során középpontba került szimbolikus figurák, instant „hősök” gyakran többet árulnak el a politikai választóvonalakról, mint a pártprogramok.

A különböző politikai táborok által pajzsra emelt politikai vezetők és „civil” példaképek körüli csatákban egyebek mellett a társadalmi viszonyokról és az emberi minőségről alkotott elképzelések is ütköznek.

Bangó Sándor esete csak az egyik különösen szembeötlő példája annak, hogy különféle politikai ügyeket és törekvéseket könnyen befolyásolható egyénekkel és az ő személyességükkel vitetnek el: a progresszív politika már régóta erre a stratégiára épül. E személyessé tett politikák körüli viták többek közt akörül is forognak, hogy kiből is lehet „hős”, és végeredményben mit is értünk a manapság sokat hangoztatott egyenlőség fogalma alatt. E problémakör vizsgálatához a „Zsolti bácsi-ügy” pusztán kiindulópontként szolgál.

Bangó Sándor kudarcot vallott hős-alakítása

Bangó Sándor esete mindennél jobban mutatja meg annak a veszélyeit, amikor valakit egy olyan nyilvános erőtérbe vonnak be, amelynek megértéséhez, átlátásához, aktív cselekvőként való alakításához, sőt akár csak hosszú távú elviseléséhez semmiféle képességei és készségei nincsenek meg.

A Szőlő utcai javítóintézet egykori lakója nem annyira a nevelőintézeti bántalmazások, mint inkább kimondottan a „Zsolti bácsi-ügy” állítólagos koronatanújaként robbant be a köztudatba. Miután tavaly decemberben a Demokratikus Koalíciónak név és arc nélkül adott videós nyilatkozatában „Zsolti bácsit” még meg sem említette, a tiszás kontroll.hu áprilisi videóinterjújában arccal és névvel szerepelve már belengette az állítólagos Zsolti bácsi megnevezését is. Minthogy ez az ügy óriási szerepet játszott a választási kampányban és az eredményekben, Bangó egy hatalmas politikai sakktábla közepén találta magát.

Hirtelen nagy TikTok-követőtáborra tett szert, a NER-ellenes táborból sokan kezdtek el hősként tekinteni rá a kommentek tanúsága szerint. Eközben a NER-ellenes sajtótermékek szinte egyáltalán nem vetettek fel kényes kérdéseket Bangó nyilatkozatával kapcsolatban akár az újságírói etikát, akár az ügy valóságalapját illetően. Mindössze egy cikk vizsgálta kritikusan az esetet, arra a következtetésre jutva, hogy a Zsolti-bácsi ügy nem létezik abban a formában, ahogy az emberek szeretnék (értsd: nem létezik a politikai nyilvánosságban tavaly óta emlegetett Zsolt nevű magasrangú NER-es politikus, aki javítóintézetekben gyerekeket erőszakolt meg). Az ügy integritását érintő, azóta felbukkant nyilatkozatokról a leginkább Tisza-közeli „független” hírportálok, a Telex