Hallgasd meg!Megrázó cikk jelent meg a közelmúltban az Öt felületén. Az olvasók egy része talán ugyanolyan értetlenül ráncolta homlokát, mint én, hökkenten latolgatván: nocsak-nocsak, chemtrail-megfejtők, jetikutatók, szcientológusok, genderaktivisták és laposföld-hívők mellett irodalomtagadók is élnek közöttünk! Makai Máté Kukorelly Endre és Nyáry Krisztián az Öt YouTube-csatornáján folytatott beszélgetése kapcsán tette közzé fortyogó haragvását.
Az eltörölt szépirodalom
Tekinthetnénk erre a szövegre lemondó belenyugvással, eltehetnénk Makai Máté krédóját a diploma nélkül is elég okos kocsmai megmondóemberek, a minek-kell-a-gyereknek-olyat-tanulni-amire-úgysem-lesz-soha-szüksége-szülők és a közösségi oldalak lájkbölcsességeit terjesztő influenszerek véleménye mellé, de talán jobb, ha ez alkalommal nem marad itt válasz nélkül a kultúravesztett tömegember önhitt pökhendiségének szomorú dokumentuma. (Éppen a minap olvastam De Benoist figyelmeztetését azzal kapcsolatban, hogy az értelmiségi lét feladatainak egyike a vitákban való részvétel: „…anélkül persze, hogy ábrándokat dédelgetnék arról a hatásról, melyet az elméleti konstrukciók gyakorolhatnak manapság, ugyanakkor azt sem gondolva, hogy mindez nem szolgálna semmire. A gondolatok csendben haladnak előre, és olykor magunk is meglepődünk, milyen következményeket hoznak magukkal!”)
Nos, a Makai Máté-féle jeremiád azt sérelmezi, hogy Kukorelly Endre a kultúra ormairól arisztokratikus, elitizáló és lenéző szemmel tekint rá, és mindazokra, akiknek világát nem a magasirodalom alakítja, hanem a „könyvnek látszó tárgyakban”, mozifilmekben és mindenféle szórakoztató tartalmakban formálódó kereskedelmi érdek hozza létre. A felháborodás olyannyira erőt vesz rajta, hogy Kukorelly egész valóságát eltörölve kijelenti: „Magasirodalom ugyanis nincs”. Majd, teszi hozzá, mintha maga is érezné, hogy a cancel-lendület nagyon ostoba módon metszi ki létünkből az emberi kultúra nagy részét: „Csak irodalom van, jó és rossz.”
Ezen a nyomvonalon elindulva azután össze is foglalja a maga álláspontjának lényegét: „Ezt a munkát – annak meghatározását, hogy valami miért lehet jó vagy rossz – azonban csak a szakma egy része végzi el, és a nagy többség a Kukorelly Endre által is képviselt arisztokratikus elitizmusban éli meg műveltségét, és az általuk kedvelt alkotásoknak már az előtt odaígérik a szép és a magas jelzőt, hogy a mű megvédte volna önmagát a közönség előtt. De hát hogyan is lehetne másképp, mikor az intézményesült kultúra résztvevőinek egyetlen megmérettetési lehetősége a műveltségük fitogtatása és a másik...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.