Az Egyesült Államok könnyíti az iráni olajra kivetett szankciókat és feloldja az ország kikötőinek tengeri blokádját, cserébe Teherán megnyitja a Hormuzi-szorost, és tárgyalások kezdődnek az iráni nukleáris programról. Nagyjából ennyit lehet biztosan tudni a háborút lezárni célzó megállapodásról, amelynek képlékenységét már a státusza is jelzi: Memorandum of Understanding, azaz „egyetértési megállapodás” készülődik a két ország között. Ilyet cégek és államok ugyanis akkor szignóznak, ha nem kívánnak jogi kötőerővel bíró egyezséget kötni.
Hírek szerint az alku második fázisa magába foglalná a dúsított urán Iránból történő elszállítását, a dúsítókapacitások leépítését és nemzetközi ellenőrzését. Ez az amerikai minimumcél ahhoz, hogy az elnök győzelmet hirdethessen. Nem meglepő módon az irániak ezt határozottan cáfolják. Ha tippelhetünk, akkor a megoldás – már ha egyáltalán lesz – a 25 milliárd dollárra taksált befagyasztott iráni vagyon amerikai kiolvasztása körül alakul majd. A pénzügyi injekcióért cserébe az irániaknak megérheti a hasadóanyagot egy baráti harmadik országnak – például Oroszországnak – „kölcsönadni”.
Bárhogyan is, a bazári kupeckedésre emlékeztető alkudozás nem szokott része lenni a hadszíntéren triumfáló szuperhatalmak diktátumainak. Márpedig – izraeli hírszerzőkörökben ismert mondás szerint – „ha a bazárban vagyunk, abban a perzsák a legjobbak”.
Minden korábbinál pusztítóbb légihadjáratot intézhet az iráni ipar és infrastruktúra ellen; a tengerészgyalogosok partra szállhatnak a Hormuzi-szoros szigetein a vízi út biztosítása céljából, vagy elfoglalhatják az iráni olajexportot bonyolító terminálszigetet.
A földrajz azonban a maga kíméletlenségével Irán oldalán áll. A partra szálló erők célponttá válnának a Perzsa-öböl hegyláncokkal tagolt északi partvidékének előterében. Az iráni válasz az Öböl-államok olaj- és gáziparát – vagy a túlélést biztosító sótalanító üzemeket – támadná, ezeken keresztül pedig a globális ellátási láncokat. A képessége megvan ehhez: amerikai hírszerzői becslések szerint az iráni ballisztikus rakétaállomány és az indítóállások 70%-a túlélte a csapásokat. Bónuszként Teherán elengedheti a pórázról a jemeni hútikat is, (újra) lezárva a Vörös-tenger déli bejáratát őrző Bab el-Mandeb szorost – nomen est omen: a Könnyek Kapuját –, az Európa és Ázsia közti kereskedelem kritikus átjáróját.
Mindeközben a sokat emlegetett, de
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.