Sok látnivaló várja az utazót New Yorkban, de amikor itt él az ember, a kis dolgok győzedelmeskednek. Ezek marasztalnak. Nem a felhőkarcolók, nem a hatalmas stadionok vagy a sugárutak, hanem az apró részletek adják meg ennek a különleges világnak az igazi ízét.
Ha ereszkedtél már le a Sas-hegyről a Hegyalja úton át Budapesten, hiába tömött a reggeli busz, hiába zajos, megér minden pénzt az a pillanat, amikor a sofőr ráfordul a dunai látképre. Előtted a Vár, a sikítóan fehérlő Erzsébet-híd, a Parlament. Tökéletes pillanat. Izgatottan vártam erre gyerekkoromban, amikor anyám munkatársát látogattuk a budai hegyekben. És amikor zsúfolt volt a busz és ott préselődtem a nagykabátos felnőttek között, valaki mindig felkiáltott, hogy á, ott a Bözsi!
Hasonló élmény volt évekkel később ülni a New Jersey Transit buszjáraton, amikor a sofőr behúzta az utolsó kanyart a Holland Tunnel árnyékos mélysége előtt – és hirtelen a nagy semmiből ott volt előtted teljes egészében Manhattan. Észrevette ezt Milos Forman is, és beolvasztotta a Hair felejthetetlen felvezető filmkockáiba.
Sok más film is próbálkozott ezzel, kisebb-nagyobb sikerrel. A Maffiózók nagyon eltalálta a Jersey- és a New York-életérzést, és Woody Allen is sokszor beszélt a kis dolgokról. És hosszú oldalakon át lehetne ezeket sorolni, Serpico, Taxi Driver, Taxi, Seinfeld.
Álltam sorban füstölt halért Russ and Daughters boltjában, vártam félórákat frissen sült rozskenyérre Orwahser péksége előtt, átrohantunk az egyetemről a BH delibe lazacos tojásrántottára, hoztuk az irodába a klasszikus gomba-árpa levest vajas kaláccsal, és ücsörögtünk a délutáni kávéval a Via Quadronno kávézó padjain.
Matattam órákig Garrett Wade asztalos boltjában, kotorásztam a régi angol gyaluk és a finoman húzó japán fűrészek között. Szívtam az enyv, a sellak, a frissen megmunkált juharfa illatát. Felpróbáltuk a legújabb futócipőket a Paragon sportboltban, és megforgattam minden Hasselblad gépet Ken Hansen kameraboltjában.
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.