Vége a korrupciónak! Nem lesz többet lopás, mutyi, umbulda!
ahol a közélet és az üzleti szféra szereplői hűvös távolságtartással, sőt kissé gyanakodva kerülgetik egymást, nehogy foltot ejtsen makulátlan becsületükön a másik tisztátalan szándéka, ha esetleg volna neki olyan.
Ilyesmiket írogatnak közösségi felületeiken a rendszerváltás mámorában lubickoló barátaim, eltelve a vakbuzgó hívők örök optimizmusával. Nem vetem szemükre a reményt, jó hinni az emberi jóságban, hosszú évek, többször megélt rendszerváltások kellenek ahhoz, hogy illúziónak tarthassuk az efféle ábrándokat. De személyes tapasztalatok híján is lehetnek kételyeink. Nem kell ahhoz elmélyült kultúrtörténeti jártasság, hogy tudjuk: a hidegháború lezárultával sem jött el a történelem vége, a villamosítás és a szovjethatalom kettőséből nem lett kommunizmus, nem ez a harc lett a végső, és a „le règne de la vertu” ígérete is inkább a guillotine sűrű csattogásához vezetett, mint az erény uralmához. Sajnos a korrupciót ugyancsak nem irtja ki politizáló ifjúság lelkes elszántsága, az új hatalom megvesztegethetetlen eltökéltsége, de még a rendőrhatóság szigorú fellépése sem.
Ó, hányszor hittük, hogy az új nekibuzdulás majd véget vet a közvagyon dézsmálgatásának! Mennyi ábrándot fűztünk a kommunista rendszer felszámolásához! Hogy az új, szabad és demokratikus Magyarországon nem fordulhat elő ahhoz hasonló fosztogatás, mint amilyen a spontán privatizáció rablóhadjárata volt! Hogy a tolvajokat majd perbe fogjuk, megbüntetjük, az elkonfiskált közvagyont pedig visszaszerezzük…
Aztán kormányok jöttek, kormányok mentek, és mi növekvő csodálkozással bámultuk, ahogy az egyre magabiztosabb, dölyfösebb és pökhendibb politikai osztály hazahordja az országot. De ha még csak hazahordta volna! Klasszikus gyarmati komprádorburzsoázia lett az emeszempés, emeszpés, szabaddemokrata elitből. Mindent eladtak, amire vevőt találtak, s minden eladás során valahogy gazdagabbá vált a tranzakciót intéző érdekcsoport. Önkormányzati testület, polgármester, hivatali döntéshozó, felügyelőbizottsági tag, államtitkár, miniszter, s ki tudja még mennyi sötét alak üzletelt, ügyeskedett, sikkasztgatott, míg végül a nép megunta a végtelen zabratyot, s kétharmaddal hívta meg a Fideszt: idomítsa szabályok közé a nemzeti, de főleg nemzetközi vadkapitalizmust.
„Aki belenyúl a pénztárba, annak le fogjuk vágni a...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.