A mérvadó amerikai közvéleménykutatások szerint – amelyeket persze egy csipetnyi sóval szoktak fogyasztani és értelmezni – az amerikai társadalom fele alig várja, hogy véget érjen Donald Trump második ciklusa és botrányos kormányzása, no meg az igencsak felemás megítélésű Make America Great Again-korszak, amiről Trump szerényen megjegyezte, hogy valójában nem más volt, mint „Amerika aranykora” amire örökre emlékezni fognak az amerikaiak és a világ népei.
– miképp ezt már korábban is sokszor halhattuk. A kérdés, hogy a közel 300 millió amerikai választópolgár közül szavazni hajlandók milyen módon nyilvánítják ki és jelenítik meg politikai akaratukat: leadják a voksukat a kormányzóerőre (a konzervatív néppártként funkcionáló több mint 160 éves Republikánus Pártra), vagy a hatalomra aspiráló kongresszusi ellenzékre (a liberális demokraták, a progresszívek és szocialista demokraták gyűjtőpártjára, a szintén másfél évszázados múlttal rendelkező Demokrata Pártra) szavaznak majd. A korábbi trendek szerint inkább bukás, mint a valószínűtlen győzelem prognosztizálható a kormányzó amerikai jobboldali párt számára – azzal együtt, hogy a választás egyben az elnök népszerűségének, elfogadottságának és sikeres kormányzásának választói elismerése vagy kritikája lesz.
Történelem és biznisz
Ami a történeti aspektust illeti: 1845 óta tartják késő ősszel az amerikai választásokat, és a furcsa mozgó dátum – a november első hétfője utáni első kedd – mögött meghúzódó elsődleges szempont nem más volt, mint a kulcsfontosságú őszi betakarítási mezőgazdasági munkák befejezése, valamint, hogy a politikai korteskedéssel járó választás ne zavarja a vasárnapi istentiszteletek rendjét. Továbbá az, hogy a fontos közéleti kötelesség és jog gyakorlása, vagyis a voksolás után az amerikai gazdák hazatérhettek a szerdai piacnapra, hiszen Amerika legfőbb dolga és vállalkozása maga az üzlet és a dolgos munka, ahogy Coolidge elnök találóan megjegyezte jó száz évvel ezelőtt:
Utóbbi megállapításnál maradva, ha nem megy jól az amerikaiak vállalkozása, a business, és növekszik az infláció vagy a munkanélküliség aránya, valamint a kulcsfontosságú üzemanyag ára – lásd a közel 6 dollár/gallon gázolajmizériát az USA-ban az iráni és ukrajnai háború mellékhatásaként –, akkor a választópolgárok nem a helyi polgármestert vagy az állami kormányzójukat szokták hibáztatni, hanem az amúgy sem túl...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.