Hallgasd meg!
„Magyarnak lenni nehéz, de nem lehetetlen.”
Az Európai Unió együttműködésre épülő politikai konstrukcióként jött létre.
A kiindulópontot a szuverén nemzetállamok adták, amelyek amellett kötelezték el magukat, hogy meghatározott területeken közösen hoznak döntést. A hatásköröket egyértelműen elhatárolták, a végrehajtás elszámoltatható maradt, a politikai felelősség útja pedig követhetően vezetett vissza a választópolgárokhoz. Ez a szerkezet fegyelmezettséget, önkontrollt és mértéktartást feltételezett, különösen a brüsszeli intézményi központ részéről.
Ez a fegyelem az idő előrehaladtával azonban fokozatosan fellazult. (Hasonló folyamat volt megfigyelhető az egykori Jugoszlávia szétesése előtt is.)
Az Európai Unió korábbi válságai külső eredetűek voltak. A pénzügyi rendszer instabilitása, a globális gazdasági sokkok, a járványhelyzetek és a geopolitikai konfliktusok alakították az intézményi reakciókat. Ezek a helyzetek ideiglenes eszközöket, rendkívüli megoldásokat és politikai kompromisszumokat hívtak életre. Az intézményi egyensúly alapjai eközben szerencsére érintetlenek maradtak.
Az európai együttműködés szükségessége adottság. Az Unió működésének mai formája ettől függetlenül egyre kevésbé illeszthető az EU eredeti alkotmányos logikájához.
Az uniós jogrend egyik alapelve rögzíti a hatáskörök elosztását. A közös döntéshozatal körei meghatározottak, minden más terület a tagállamok felelősségi körében marad. Ez az elv politikai bizalmat teremtett, és korlátot jelentett Brüsszel számára.
Az Európai Bizottság szerepe ezen a kereten belül alakult ki. Jogszabályokat kezdeményezett, végrehajtotta a közös döntéseket, és felügyelte a szerződések betartását. A működés súlypontja az adminisztratív racionalitáson és a technikai koordináción nyugodott.
Az elmúlt évek gyakorlata viszont fundamentálisan más képet mutat. A Bizottság politikai tartalmú döntéseket hoz végrehajtási aktusok formájában. Pénzügyi eszközökkel intézményi változtatásokat ösztönöz, értékelési rendszereken keresztül befolyást gyakorol, válsághelyzetekre hivatkozva pedig tartós jogköröket épít ki.
Tagadhatatlan: a folyamat jogilag precíz. Intézményi következményei azonban jelentősek, katasztrofálisak – és lassan visszafordíthatatlanná válnak.
Eközben a jogállamiság fogalma az Unió központi hivatkozási pontja maradt. Az alkalmazás gyakorlata azonban területenként nagyon eltérő mintázatot mutat.
Ami Kelet-Európát illeti, a Bizottság részletesen elemzi az igazságügyi rendszerek működését, alkotmányos és közigazgatási reformokat értékel, médiaszabályozási és oktatáspolitikai kérdésekben foglal állást. Ezek az eljárások rendszerint pénzügyi következményekkel járnak, rövid határidőkkel és...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.