„Le monde a soif de croire et non de savoir."
(A világ hinni szomjazik, tudni nem.)

– Charles Marie Leconte de Lisle

Anamnesis

A világ jelenleg több, egymással összefüggő turbulens válságot él át egyszerre. Ezek nem véletlenek és nem is teljesen függetlenek egymástól:

egy globális rendszer bomlásának tünetei.

Az alábbiakban hat fő területet vizsgálunk: az Egyesült Államok belső és külpolitikai helyzetét, az iráni konfliktus valódi mérlegét, a palesztinkérdést, az európai politikai elit legitimitásválságát, az Ukrajna–Oroszország proxyháborút és a magyarországi országgyűlési választásokat. Mi következhet ezekből és mit kellene tenni.

Egyesült Államok: szeszélyes kezekben a hatalom?

Kína mellett az USA ma is a világ legfontosabb katonai és pénzügyi hatalma. Ez nem változott. Ami megváltozott: a kiszámíthatóság, az előre jelezhetőség, a tervezhetőség, a szövetségesi bizalom és a belső politikai kohézió. Donald J. Trump második elnöksége nem jelent valódi ideológiai fordulatot, inkább egy régóta gyülemlő intézményi válság tör a felszínre.

Mik a fő mutatók? A dollár globális tartalékvaluta-részaránya 2015-ben még 66% volt, ma 57% körül jár és csökken. Az Egyesült Államok államadóssága meghaladta a 38 000 milliárd dollárt. A FED kamatpolitikája és az inflációs ciklus strukturálisan gyengítette a középosztályt. A 2026-os félidős választásokon – történelmi szabályszerűség szerint – a kormányzó párt veszít. A Republikánus Párt jelenleg 220-212-es – nagyon törékeny – többséggel bír a Képviselőházban.

A látható és láthatatlan hatalom

A kérdés nem az, hogy Trump „jó” vagy „rossz” elnök. A kérdés strukturális: képes-e egy ennyire megosztott, adósságterhelt, intézményeiben meggyengült demokrácia továbbra is globális rendfenntartó szerepet betölteni? A válasz: csak részlegesen és feltételesen.

Trump külpolitikája egyáltalán nem elvek, hanem sajnos „tranzakciók” mentén működik. Ez rövid távon csapongó és kiszámíthatatlan, hosszú távon pedig erodálja azt a szövetségesi rendszert, amelynek fenntartása 80 éve az USA globális erejének alapja volt (NATO, G7, WTO). Komoly problémát és nemzetközi biztonsági kockázatot jelent a látható és láthatatlan hatalom (deep state) párhuzamos létezése: egy szeszélyes regnáló politikai vezetés, kiszolgáltatva a kiszámíthatatlan háttérhatalom mindenkori antihumanista vágyainak.

A legvalószínűbb forgatókönyv:

az USA nem omlik össze, de fokozatosan visszavonul a globális rendőr szerepéből.

Az ebből keletkező hatalmi vákuumot más szereplők töltik be – részben Kína, részben regionális hatalmak, részben senki. És ez utóbbi...