Rambo
Életemben először rá voltam féltékeny,
Attilára. Az is tetszett, ahogy futott.
Csak a lába mozgott, úgy sprintelt.
Jól sportolt, emlékszem, ahogy hajigálta
a kislabdákat, mászott a kötélre.
Ahogy Marcsi is, első szerelmem.
Aki most meséli, és tényleg, hogyan is
felejthettem el, együtt mentek haza Attilával,
meg egy harmadik általános iskolással,
akiből később vadász lett, habár Mészárosnak hívták,
de ő most nem fontos a vers szempontjából.
Szóval mentek haza hárman a Rézművesből,
át a négyesen, és integettek a kamionoknak.
Azt számolták, hányan integetnek vissza.
El is felejtettem már, mennyire,
mennyire féltékeny voltam erre a hazasétálásra,
kedves integetésre.
El is felejtettem ezt az egészet.
Vajon én miért nem velük mentem
iskola után haza, hiszen arra laktam.
Attila a barátom, sőt csapattársam,
Marcsi pedig a titkos szerelmem,
akivel hat évvel később jártam,
aztán én szakítottam, már nem tudom, miért.
Talán így legalább a saját szívem törtem össze,
nem ő az enyém.
Attilára milyen féltékeny voltam.
Focistatehetség volt. Nagyjából annyira
érezte a labdát, cselezést, mint
a szelíd mosolyú Ramos Pisti,
akit nem lehetett megállítani, ha beindult.
Mindketten focisták lettek végül.
Attila Rambo volt nekem. Úgy nézett ki,
mint Sylvester Stallone.
Úgy is tartotta a száját, miközben futott.
Biztos voltam benne, hogy felnőtt korában
a dzsungelben fog harcolni robbanó nyílvesszőkkel.
Egyszer végignézte, hogy fociedzés után
megvernek. Mit csinált volna?
Tízen voltak ellenünk. Ellenem. Nagyobbak.
Nem haragudtam rá, én sem segítettem volna.
Nem emlékszem, hogy mondtam neki.
Nem emlékszem, hogy utána beszéltünk valaha.
De arra sem, hogy nem beszéltünk.
Ez az utolsó emlékem róla.
Talán nem mondtam, talán látta rajtam,
hogy nem akarok haragudni rá,
és azzal nyugtatom magam,
hogy én sem segítettem volna.
De akkor még nem tudtam magamról,
hogy ennél sokkal gyávább vagyok.
Egyszer két hétig nem jött iskolába.
Habár a szülei mit sem sejtve
mindennap elvitték az iskola kapujáig,
ő úgy csinált, mintha bement volna,
de valahol máshol csámborgott.
Meglepően későn, de kiderült. Leszidták.
Soha nem mondta el, merre járt, mit csinált.
Aztán másik iskolába mentem,
néha köszöntünk egymásnak az utcán.
Most már soha nem fogom tudni megkérdezni tőle,
milyen érzés volt nem ott lenni, ahol lennie kellett volna.
Dupláz
Több nagy vadászunk naplójában szerepel
Több nagy vadászunk naplójában szerepel
az a dicső pillanat,
az a dicső pillanat,
amikor szalonkapárt dupláz.
amikor szalonkapárt dupláz.
Ez azt jelenti, hogy egyszerre sikerül elpusztítania
Ez azt jelenti, hogy egyszerre sikerül elpusztítania
a tojót és a hímet.
a tojót és a hímet.
Ezután tollukból kalapdísz készül, testükből leves,
Ezután tollukból kalapdísz készül, testükből leves,
avagy megtöltik gombás-májas keverékkel.
avagy megtöltik gombás-májas keverékkel.
Fotó: Fortepan / Kanyó Béla
Bejelentkezés