„A demokrácia a kormányzás legrosszabb formája — kivéve az összes többit”
(Winston Churchill)
Április 12-én Magyarországon a rendszerváltást követő tizedik parlamenti választást tartják. A közvélemény-kutatások – a kormányközeli Nézőpont kivételével – egyértelműen a Tisza Párt fölényét jelzik. A magát függetlennek nevező Medián és a 21 Kutatóközpont március végi adatai szerint a biztos szavazók körében jelentős a Magyar Péter vezette párt előnye. Ez önmagában is figyelemre méltó. Ami azonban talán még ennél is figyelemre méltóbb, hogy mi történhet a választások után.
Az alábbi elemzés két forgatókönyvet vizsgál: mi történik egy esetleges ellenzéki győzelem és egy lehetséges Fidesz–KDNP-győzelem esetén – valamint egy harmadik szcenáriót, amelyről a hazai sajtó csak körülményesen mer írni. Bármelyik következzék is be: április 13-án reggel is felkel majd a nap, az ég pedig kiderül, ahogyan az igazság is a jelenleg zajló kampány nyitott és feszültséget okozó kérdéseiről és a hazai közvéleménykutatók megbízhatóságáról.
Ha az ellenzék nyer, itthon is indul a Donald Tusk-féle polka
A 2023-as lengyelországi választások után Donald Tusk győztes koalíciója haladéktalanul hozzálátott az előző kormány intézményi örökségének lebontásához. A folyamat tanulságos – nem is annyira a szándékok, mint a módszerek tekintetében. Az ügyészséget politikai irányítás alá vonták, a közmédia vezetőit egyik napról a másikra menesztették, száz köztisztviselőt pedig lecseréltek. Számos bírósági határozatot egyszerűen nem hajtottak végre. Mindezt „a jogállam helyreállítása” felkiáltással, nem kis politikai cinizmussal. Az Európai Unió szemet hunyt a történtek (és a törvénytelenségek) felett.
Magyar Péter pártja politikai tapasztalat nélküli szervezet, komoly kormányzati referenciája, világos közpolitikai iránya nincs. Amije van: EU-s elvárások. Valamint lelkes tábor, hang a sajtóban és a közösségi médiában – valamint a hatalom iránti erős vágy, egyre erősödő agresszivitással fűszerezve.
Az Európai Unió befagyasztott forrásait egy Tisza-kormány valószínűleg gyorsan felszabadítaná Magyarország számára. Lengyelországban is éppen ugyanez történt: a blokkolt milliárdos EU-forrásokat azonnal a Donald Tusk vezette kormány rendelkezésére bocsátották, még meghirdetett kormányprogram híján is. A lengyel tapasztalat azt mutatja, hogy a források felszabadítása és a kliensrendszer újraosztása párhuzamosan futnak. A korrupció nem szűnik meg a hatalom átrendeződésével – csak más kezekbe kerül.
Felmerül a kérdés, mit hozna az az óhajtott médiaszabadság, amelyre a jelenlegi ellenzék hivatkozik – hogy Magyar Péter miként bánik a sajtóval, arra számos példát láthattunk az elmúlt két évben –, ahogyan az is, hogyan viszonyulna egymáshoz a Tisza jogállamra vonatkozó retorikája és egy esetleges Tisza-kormány tényleges jogállami működése.
Amennyiben a Fidesz–KDNP nyer: a kormány destabilizálásának folyamatos kísérletei
A kettes számú kimenet a Fidesz–KDNP egyszerű többséggel aratott győzelme. Nem kétharmad, de kormányzóképes fölény. Erre utal a Nézőpont Intézet becslése is, amely 66 egyéni választókerületi győzelmet jósol a kormánypártoknak – miközben az ellenzéki intézetek jóslatai ezzel szöges ellentétben állnak. A kutatóintézetek adatai közötti szakadék önmagában is figyelmeztető, mert ilyen mértékű divergencia különös, és nehezen magyarázható anélkül, hogy valamiféle politikai torzítást feltételezzünk.
Tegyük fel, hogy egy esetleges Fidesz-győzelem után a Tisza Párt nem fogadja el az eredményt. Ez egyébként több mint feltételezés – az elmúlt időszak ellenzéki kommunikációjából levezethető következtetés.
Amit látunk, az az eredmény előzetes delegitimálása. Vannak olyanok is, akik közösségi médiás bejegyzéseikben hozzáteszik: ez esetben „az utcára mennek”, „forradalmat csinálnak”.
Magyar Majdan – egy reális forgatókönyv?
Ha a Fidesz nyer, könnyen
A cél nem a rend önmagáért történő felborítása volna, hanem a rendvédelmi erők beavatkozásának kikényszerítése. El tudjuk képzelni a vezető nyugati lapok, oldalak következő napi vezető cikkeit.
Ezt a forgatókönyvet nevezzük mondjuk a magyar Majdannak – ez a szcenárió egyáltalán nem a fantázia szüleménye. A kijevi Majdan 2014-es eseményei részletesen és alaposan dokumentáltak. Victoria Nuland akkori amerikai külügyi államtitkár saját kijelentése szerint az azt megelőző évtizedben az Egyesült Államok egymilliárd dollárt fektetett az ukrajnai „civil társadalom erősítésébe”. A módszer ismert: finanszírozás, szervezés, média, majd egy, a rendbontást kiváltó esemény. Az talán nem is kérdés, van-e pénz erre a forgatókönyvre. A kérdés inkább az, ki dönti el, mikor nyomják meg a gombot.
Az Európai Unió intézményi reakciója szinte automatikus volna. Ursula von der Leyen minden bizonnyal nem habozna. A szavazati jog felfüggesztésének mechanizmusa, a kifizetések befagyasztása, szankciók: a repertoár ismert. Az erkölcs szó az EU jelenlegi vezetőinek szótárában nem szerepel – ami szerepel, az az erőviszony.
A külső szereplők
Egy Tisza párt vezette Magyarország ukrán szempontból stratégiai nyereség lenne: az Orbán-féle európai politikai szerep megszűnne, a NATO egységes frontja helyreállna, és Budapest újra a brüsszeli konszenzus részévé válna.
lépései az Északi Áramlat gázvezeték felrobbantásától és a Barátság-vezeték jogellenes elzárásától a korrupciós ügyeken át az ukrán ellenzéki pártok vegzálásáig ívelnek. Az európai sajtó zöme ezeket a tényeket következetesen figyelmen kívül hagyja. Minden bizonnyal nem véletlenül.
A nyugati szövetségesek – Emmanuel Macron, Friedrich Merz, a brit vezetés – saját egzisztenciális válságukkal küzdenek. Népszerűségük lejtőn, egy normális politikai kultúrában már rég lemondtak volna. Mégis ők határozzák meg az európai értékeket, ők hirdetik az igét (amit ellenmondás nélkül el kell fogadni) – manapság már számos esetben a választói akarat ellenében.
Epilógus
Szeretném, ha nem lenne igazam. Egykedvű pesszimizmussal olvasom majd a cáfolatokat és az ismerős jelzőket: Putyin-bérenc és a paranoiás – ezek ma a józan gondolkodás antonimiái. De, ismétlem, a fent vázolt forgatókönyvek sajnos nem a fantázia szüleményei. Dokumentált precedensekre és finanszírozási utakra épülnek, valamint könnyen azonosítható szereplőkre.
Április 13-a reggeléig és utána is tartsuk az eszünkben, hogy
Borítókép: A Tisza párt Nemzeti Menete 2026. március 15-én / fotó: Ferenc ISZA / AFP
Bejelentkezés